2. - 00.

Hungry Eyes

Hallelujah! Egy taxi! Ruhámat óvatosan behajtogatva a járműbe diktáltam sietősen a címet a sofőrnek: Nagymező utca 17. Késésben voltam; a premierelőadás egy óra múlva kezdődik, én pedig a város másik végéből igyekeztem időben befutni a színházba. Ha nem érnék oda a kezdésre, az első szünetig várnom kellene a helyem elfoglalásával.

Mindig ez történt, ha későn álltam neki készülődni. Előző este hiába terveztem meg a tennivalóim, a szerkesztőségben tett látogatás keresztülhúzta a dolgokat. Egy csomó munkát kaptam a hétvégére, aminek egyszerre örültem is meg nem is.
- Megérkeztünk - szólalt meg körülbelül fél óra kocsikázást követően a taxis, mire előkaptam az utazásra szánt összeget s egy sietős köszönés után megpróbáltam elvegyülni a bejáratnál várakozók között. Egy valaki mégis kiszúrt az elegáns estélyik és öltönyök között. - Inez! Már azt hittem, nem jössz!
Natalia, a ruhájára ügyelve sietett oda hozzám s ugyanolyan hevességgel belém is karolt. Kis híján eldőltünk, de Natit cseppet sem érdekelte. Nyakában logó fényképezőgépével szüntelenül kattintgatott, miközben a kezembe nyomta a táskáját. Elsápadtam a kiegészítő nehézségén. Legjobb barátnőm szabad kezével legyintett egyet.
- Nem volt időm kiválogatni, mire nincs szükségem - jött a válasz a fel nem tett kérdésemre. Megráztam a fejem. - Akkor sem értem, miért kellett ekkora táskát hoznod.
- Anélkül üresnek érzem magam. Nem is tudom, ki érzi magát meztelennek, ha nincs rajta szempillaspirál és rúzs - cukkolt negédesen elvigyorodva. Az én arcomon kevésbé volt észrevehető a jókedv. - Legközelebb alaposan át kell gondolnom, mit szabad és mit nem szabad elmondanom neked.
- Szavak nélkül is észreveszem rajtad, hogy valami nem stimmel. A reggeli videóchateléseink alkalmával főleg - tett rá egy lapáttal előző megjegyzésére kuncogva, én pedig megforgattam a szemem. - Eleget foglalkoztunk velem mára. Ideje elfoglalni a helyünket a színházban!
Nati mosolya levakarhatatlan volt, amikor lassan beözönlöttünk a többi nézővel az épületbe. Miután érvényesítették a jegyeinket, leadtuk a szintén fotósként dolgozó lány táskáját s fényképezőgépét a ruhatárba s felmentünk az emeletre.
- Kíváncsi vagyok a szereposztásra - szólaltam meg, miközben kikapcsoltam a telefonom. Legjobb barátnőm hümmögött egy sort; egyáltalán nem rám figyelt, hanem az előttünk helyet foglalókra. Az egyikük azonnal észrevett minket, pontosabban engem. Még soha életemben nem találkoztam ilyen sármos férfival. Natalia feltűnően oldalba bökött, amitől hangosan felnyögtem s az alsó ajkamba haraptam. A férfi elvigyorodott, majd leült elém. Legjobb barátnőm a szája elé kapva a kezét felröhögött. - Totálisan el voltál varázsolva, Ini. Nem sűrűn láttalak még ilyennek.
- Ha rajtam múlik, nem is fogsz - mosolyodtam el, aztán a színpad felé sandítottam. A zenekar már hangolt; lassan elsötétült minden és a függöny is elindult felfelé. A szám elé emeltem a mutatóujjam. - Most már fogjuk be... Kezdődik az előadás!

*

FAME - A hírnév ára

2 óra és egy szünet múlva kissé elgémberedve, de annál nagyobb lelkesedéssel igyekeztünk lefelé a lépcsőn a premier partira. Natalia fényképezőgépét használva készítettem pár fotót a már megjelent színészekről és vendégekről. Legjobb barátnőm ez idő alatt vidáman majszolta a svédasztal adta ínycsiklandozó ételeket. Fogadni mertem volna, hogy az előadás előtt egy falatot sem evett, hogy a bulin jóllakhasson. Mindig ez van, ha ilyen helyekre hivatalos.
- Arról a helyes fickóról is csinálj képeket, akivel az előadás előtt flörtöltél. Biztos vagyok benne, hogy nemsokára felbukkan - kortyolt bele a pezsgőjébe Nati, én pedig elvörösödve leengedtem a gépet az ölembe. - Nagyon tévedsz, én nem flörtöltem. Csak egymás szemébe néztünk... Egy pillanat volt az egész. Már azt sem tudom, hogy néz ki.
- Nézd csak meg jobban - bökött fejével a lépcső irányába; a férfi egy tejföl szőke fickóval beszélgetett, miközben megközelítették a színészeket és a művészeti vezetőt, Kerényi Miklós Gábort. Szívélyesen kezet fogtak egymással, majd az egykori színházigazgató elkezdte bemutatni a musical szereplőit. Natalia jóllakottan megtörölte a száját. - A tanár urat ismervén, ez egy hosszú eszmecsere lesz. Ideje újra beizzítani a gépet, fotóslány!
- Szerencse, hogy nem te vagy a főnököm... Már régen felmondtam volna a szerkesztőségben! Néha elviselhetetlenül viselkedsz - csóváltam meg a fejem, aztán tettem, ahogy legjobb barátnőm kérte... Parancsolta. - Mint például most.
- Örülnél, ha én dirigálnék neked. Te lennél a legboldogabb ember a Földön. Az űrben is látnák a jókedved - vett el egy poharat a pincértől s felém nyújtotta. Felvontam a szemöldököm, mire drámain felsóhajtott. - Túl merev vagy, igyál egy kicsit!
Nemet intve lőttem néhány képet a titokzatos férfiakról, akik illedelmesen hallgatták a tanár urat. Az egyikük, akivel - Natalia észrevétele szerint - flörtöltem, egy idő után kíváncsian nézett körbe a hatalmas teremben. Már éppen elkaptam volna a tekintetem róla, amikor észrevette, hogy figyelem. Bugyiszaggató mosolyra húzva ajkait kacsintott egyet, én pedig megbabonázva meredtem mélybarna íriszeibe. Percekig játszottuk ezt, míg végül pislogtam néhányat és megpróbáltam olyan szegletébe vonulni a helységnek, ahol megszakítható ez a már-már bensőséges pillanat.
Az este további részében teljesen a munkámnak szenteltem minden figyelmem. Erre szerződtettem, nem holmi férfiakkal való szemezésre. Alig bújtam ki a fényképezőgép mögül, teljesen lekötött az apróbb pillanatok megörökítése. Nati, elszakadva a svédasztaltól elegyedett beszélgetésekbe és ringatózott a kellemes dallamokra.
- Köszönjük a megtisztelő figyelmet a Mercedes AMG Team képviselőinek, Valtteri Bottas-nak és Lewis Hamilton-nak! Reméljük, élvezték az előadást s az azt követő fogadást - az főigazgató, Lőrinczy György hangja töltötte be néhány perce a termet. Miután lefordították a mondandóját, Valtteri vette magához a mikrofont. - Örömmel látogattunk el a színházba, igazgató úr. Noha nincs sok időnk az önök fővárosában lenni, eme értékes percek örök emlékként fognak majd szolgálni számunkra. Lewis, ugye mondhatom ezt a te nevedben is?
A megszólított bőszen bólogatott, ám közben folyamatosan ki-kitekintett a vendégekre. Amint észrevett, elmosolyodott.
- Budapest a kedvenc városaim közé tartozik, már hosszú ideje. A mai este, úgy érzem, erősített a főváros iránti szeretetemen -  hangját, mint egy mágnes, agyam úgy vonzotta s szorította magához.
Hevesen megráztam a fejem. Baromság! Úgysem látom soha többé... Nem szabad ilyen könnyen belebolondulnom valakibe! Hiszen nem is ismerem! 

Sziasztok!

Hosszú vajúdás után megszületett az új történet prológusa😊 Eredetileg holnap publikáltam volna, de végül rászántam magam és megírtam😀 Ha jobban belegondolok, ez egyfajta születésnapi ajándék magamnak😃 Nagyon szépen köszönöm az első történet befejező részéhez írt kommentárokat - soradahl (Imádlak😍), Lili és Vivian Leite💓 -, rettenetesen jól estek a kedvesebbnél kedvesebb szavak💖! Ami a prológust illeti, az említett musical jól tudom, nem az idén jelent meg, ám ezt találtam jónak a részhez😊 Igyekszem a folytatással, bár fogalmam sincs, mit hoz számomra a jövő😊 További szép hetet kívánok💓! Pusszpáá evribádii,
Macy