2. - 02.

Reggaetón Lento (Remix)

Reménykedtem benne, hogy nem sokáig kell állnom Lewis tekintetét. Imáim sajnos süket fülekre találtak. A fotós kolléga leállt beszélgetni néhány csapattaggal, én pedig nem szerettem volna bunkónak tűnni s faképnél hagyni őket. Nem értem, miért viselkedem így. Mintha egy másik személy lennék. Sosem voltam szégyenlős, főleg nem egy ilyen jóképű és karakán férfi előtt, mint a színes bőrű pilóta... Te jó ég, már megint rá gondolok! Ki kell vernem őt a fejemből... Most!
- Többször hallottam már, hogy a magyar lányok a legszebbek... Azt hittem, ez a megállapítás túlzás, de tévedtem - szólalt meg az egyik Mercedeses munkatárs; az arcom ismételten felvette a paradicsom közismert színét. Szerencsém, hogy nem hallottam a beszélgetés többi részét... Ennyire még sosem merültem a gondolataimba, de ez egyszer nem is volt baj. - Ilyen helyzetben is áldás, hogy az autók több százzal köröznek, különben mindenki benned gyönyörködne s végül a gumifalban kötnének ki.
- Ugyan - legyintettem, majd beletúrtam a hajamba. Kínosan éreztem magam; ez az érzés eléggé távol szokott állni tőlem. - Rajtam kívül sokkal szebb lányok élnek az országban. Mindenesetre, köszönöm a bókot.
A hátralévő pályaszakaszt zenehallgatással és bámészkodással töltöttem. Tekintetemmel minden egyes apró négyzetcentijét lefényképeztem a Ringnek; hihetetlen, hogy ezelőtt még sosem voltam itt. Egyrészről érthető, mert nem volt a családban Forma-1 rajongó, másrészt, én is csak most ismerkedem a száguldó cirkusszal.
A célegyenesben egy hatalmas szalmakalapban integető nőre lettem figyelmes. Felvontam a szemöldököm. Nyárias overalljának mintázata már-már a halászathoz használt hálóéra hasonlított. Ahogy közelebb értem, azonnal felismertem az illetőt.
- Nati, te meg mit keresel itt? Nem az irodában kellene lenned? - vettem ki a fülemből a fülhallgatót. Legjobb barátnőm feljebb tolta a fejfedőjét és szélesen elmosolyodott. - Hosszas győzködés árán, de sikerült rávennem Lindát, hogy engedjen ide. Sajnos a többi versenyhétvégére nem jöhetek, csak a hazain vehetek részt.
- Honnan szereztél jegyet? Úgy tudom, ilyenkor nagyon nehéz belépőhöz jutni - integettem mosolyogva a rám mosolygó fotós kollégának, miközben Nataliával elindultunk a boxutca, később a paddock felé. A hatalmas tömeg csak araszolva tudott közlekedni, ami legjobb barátnőmet igencsak felbőszítette. Feltett kérdésemre nem reagálva bosszankodott a sportkedvelőkre, akik körülöttünk nyüzsögtek. - Kellett nekem idejönni. Ha tudtam volna, hogy ennyien lesznek kint már csütörtökön, maradok az irodában és fel sem kelek a helyemről a munkaidőm lejártáig.
- Inkább ezt választom, mint a zárt helységet - mondtam, miközben lőttem néhány képet a csapatok főhadiszállásairól. A hőség ellenére sokkal jobban éreztem magam kültéren, mint bent, a négy fal között. - Csak azt ne mondd, hogy hiányzik a klaviatúra és a monitor?!
- Dehogyis - horkant fel Natalia, majd levette kalapját és egy közepes méretű csattal feltűzte hosszú, barna haját. - Egyszerűen szokatlan számomra ez a zsúfoltság. Habár, este el akarlak vinni bulizni, hogy megünnepeljük ezt a nagyszerű munkalehetőséget... A szórakozóhelyeken pedig általában sokan szoktak lenni...
Aprót bólintottam. Eddig sosem zavarta Natit a tömeg. Halvány sejtelmem sincs, mi ütött most belé. Biztosan a nap árthatott neki.

*

GR1D CLUB™ | © Buddha-Bar

Miután visszaértünk a belvárosba, útjaink kettéváltak. Legjobb barátnőm hazaugrott a cuccaiért, én pedig hívtam egy rovarirtó céget az erkélyemet megszálló darazsak miatt. Előbb meg kellett volna már ezt tennem. De, legalább azelőtt cselekedtem, mielőtt még ellepték volna az egész lakást. 
Negyed óra várakozást követően csengetésre kaptam fel a fejem. Két, harmincas éveiben járó férfi állt az ajtóban, méhész egyenruhában, egy-egy permetezőszerű eszközzel s egy közepes méretű gyűjtőládával.
- Köszönöm, hogy ilyen hamar idejöttek - szólaltam meg hálás mosollyal az arcomon, miközben megmutattam, hol telepedett le a darázscsalád. Az egyik férfi csak lazán legyintett egyet. - Ez a munkánk, kisasszony. Kérem, most menjen be a lakásba és jól zárja be a nyílászárókat! Nehogy beszökjön ezek közül a kis jószágok közül egy vagy, esetleg több.
- Rendben - bólogattam sietősen, majd beslisszoltam a konyhába. Tettem, ahogy a rovarirtó tanácsolta. Becsuktam az ablakokat és a teraszajtót, aztán annak üvegén keresztül figyeltem az eseményeket. Nem telt el 5 perc sem, a bámészkodásból a csengő rémes hangja zökkentett ki. Nati egy nagy sporttáskával s egy válltáskával egyensúlyozott be a nappaliba. - Most ne menj ki az erkélyre, oké? Éppen költöztetek.
- Csak nem? Végre hívtad a rovarirtókat? Büszke vagyok rád - nyomott az arcomra egy cuppanós puszit, mire megforgattam a szemem. - Tudod, hogy az utóbbi időben alig volt időm bármire is.
- Egy telefont az irodában ülve, nyugodtan megejthettél volna... De örülök, hogy hamarosan kint üldögélhetünk és egy pohár bor társaságában végignézhetjük a naplementét - emlékezett vissza a nyár eleji, csajos esténkre. Hajnalig három üveg bor és jó néhány chipses zacskó ürült ki, fáradtak viszont egyáltalán nem voltunk. Végigbeszélgettünk az éjszakát. Mosolyogva felsóhajtottam. - A közeljövőben valószínűleg nem sokat leszek itthon... Holnap viszont átjöhetnél és csapnánk megint egy csajbulit. Mit szólsz?
- Benne vagyok - szökdécselt a hűtőhöz, amiből kivett egy gyümölcsös joghurtot. Amint talált hozzá egy kanalat, vidáman nekilátott a könnyed nassolni való elpusztításának. - Milyenek a munkatársaid az F1-nél?
A mosoly azonnal az arcomra fagyott, amit nem igazán értettem. Semmi bajom se volt a fotósokkal sőt, kifejezetten megkedveltem őket. Egyedül Lewis igéző tekintete zavart... Pff, dehogy zavart. Élveztem... Nagyon is.
- Kedvesek voltak, az első perctől kezdve. Szerintem, jó csapatot fogok velük alkotni és a továbbiakban is így fogom érezni - engedtem be a teraszról a rovarirtókat. - Sikerült befogni az összeset?
- Igen, minden a legnagyobb rendben - mosolyodott el a dobozt szorongató férfi. Miután kifizettem szolgálatukat, Natival nekiláttunk a készülődésnek. Bele se merek gondolni, mikor fogok hazatévedni...

Buddha-Bar Budapest | GR1D CLUB™ Afterparty

Az étteremben tolongtak a vendégek, de szerencsére volt asztalfoglalásunk s így a nagy bulizás előtt ehettünk valami finomat.
- Kíváncsi vagyok, a hírességek mikor érkeznek az afterparty-ra - kapott be egy falatot a szójaszósszal átitatott sushiból Natalia; tekintetével végig a bejáratot szuggerálta. Érdeklődve felvontam a szemöldököm. - Milyen hírességek?
- A nagydíj hétvégéjén meg szoktak hívni néhány pilótát. Hajnalig itt buliznak a vendégekkel, aztán visszavonulnak a hotelbe... Vagyis gondolom, hogy nem mennek másik szórakozóhelyre kora reggel - kortyolt bele kuncogva a koktéljába, majd folytatta az evést. Hümmögtem egy sort. - Értem. Szóval, ez amolyan elit hely.
- Nem mondhatnám. Ha van pénzed a belépőre, akkor nincs semmi probléma - vett magához még egy sushitekercset s jó alaposan megmártóztatta a szójaszószban. Nevetve megtöröltem a számat. - Soha életemben nem láttam még így enni valakit. Eléggé... Bizarr.
Legjobb barátnőm gúnyosan megcsóválta a fejét s tovább falatozott. Mielőtt továbbálltunk volna a másik szárnyba, elsiettem a mosdóba. A buddha szobroktól és füstölőktől a szédülés kerülgetett; néhány percig meg kellett kapaszkodnom a mosdókagyló szélében. Ez nekem túl sok. Rúzsomat megigazítva igyekeztem vissza Natihoz, ám ahogy léptem ki az ajtón, beleütköztem valakibe. A lendülettől elvesztettem az egyensúlyom, de két erős kéz még időben utánam kapott.
- Kezdem azt hinni, hogy követsz engem - szólalt meg a „megmentőm”, miközben közelebb húzott magához. A mai napon harmadjára fagyott rá a mosoly az arcomra. Ilyen nincs... Csak a mesében. Miután megtaláltam a hangom, suttogva merészkedtem kiereszteni azt. - Ezt én is mondhatnám.
- Te botlottál belém, vagy talán tévedek? - vonta fel szemöldökét s ezzel egyidejűleg engedett kicsit a karjaim szorításán. Megráztam a fejem, mire diadalittasan ezerwattos mosolyra húzta ajkait. Menten elolvadok. - Örülök, hogy egyetértesz velem. Remélem, egy italban is ilyen könnyen meg tudunk egyezni.
Wow, wow és wow! Azt hittem, rosszul hallok. Nem, a hallásommal semmi gond... A látásom romlott, köszönhetően a számítógép előtt eltöltött óráknak... Állj! Hol a kandi kamera? Bármelyik pillanatban előugorhat valahonnan Sebestyén Balázs, hogy a képembe röhögjön... Addig ki kellene használnom a pillanatot, nem?!
- Hát, jó - bólintottam bizonytalanul. Mégis mi a fészkes fenét művelek? Nem vagyok teljesen magamnál. 

Sziasztok!

Megérkezett Macy Mikulása🎅 Sajnálom, hogy megint várni kellett a folytatásra😔 A hullámok megállás nélkül csapkodnak a fejem felett és egyszerűen képtelen voltam bármit is írni😌 De, most már egy kicsit helyrerázódtam és folytatom - próbálom - a történetet😊 Köszönöm a 4 kommentárt Petrának és Vivian Leite-nek, illetve soradahl-nak és BellaLili-nek💖 Remélem, tetszik a rész😊 További szép hetet kívánok💘! Pusszpáá evribádii,

Macy