06.

Sziasztok!

Volt némi ihletem, így sikerült megírnom a folytatást 😀 Hamarosan végéhez ér a történet - akárcsak a szezon 😢 -, ezért nem is szeretném sokáig húzni 😊 Nagyon szépen köszönöm a 2 kommentárt - Alissa és BezTina 💖 - és a 8 pipát 💋💓! Igyekszem a folytatással 😏 Már alig várom, hogy elkezdhessem az új történetet, melynek szorgosan gondolkodom a fülszövegén 😁 Bevallom, az a téma igencsak messze áll tőlem, ugyanis sík idióta vagyok a mérnöki dolgokhoz, de igyekszem utánanézni és meg is érteni 😅 Ám mivel ez is egy fikció lesz, inkább a saját agyszüleményeimre fogok koncentrálni 😊 Eleget fecsegtem... Szép hetet és jó olvasást kívánok 😍! Pusszpáá evribádii,
Macy

A csengő hangjára riadtam fel hajnalban. Alig kelt fel a nap, de máris zaklatnak - gondoltam, miközben magamra kaptam egy köntöst s leslattyogtam ajtót nyitni. Meglepett mosoly kúszott arcomra, amikor megláttam Lewis-t. Egyik kezében egy sporttáska pihent, míg másikkal egy félig megüresedett ásványvizes palackot szorongatott. Pólója izzadtan tapadt felsőtestére, melegítője térdeinél zöldes volt. Arrébb araszoltam az ajtóból, hogy a pilóta be tudjon jönni.

- Ne haragudj a korai zavarásért, de nem volt kedvem visszamenni a szállodába - magyarázkodott, közben pedig lerakta a táskáját a földre. Ásítottam egy nagyot és beletúrtam a hajamba. - Semmi baj, nemsokára úgyis felkeltem volna. Látom, megvolt a reggeli futás.

- Igen, már rám fért. Le kellett dolgoznom az elmúlt napokat - mondta halovány mosollyal az arcán, majd zavartan az alsó ajkába harapott. - Nagy probléma lenne, ha nálatok zuhanyoznék? Hoztam törülközőt meg váltóruhát...
Először azt hittem, hogy csak rosszul hallok. Miután feldolgoztam szavait, zavartan bólintottam egyet és felkísértem a vendégszobához tartozó fürdőbe. Hálája jeléül egy puszit nyomott a szám sarkába, amitől lángolni kezdett az arcom. Mire észbe kaptam, a világbajnok egy szál semmiben feszített, szerencsére háttal. Egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni, ahogy szemügyre vettem tetoválását. Nem semmi.
- Készítek reggelit - szólaltam meg, amint összeszedtem magam. Lewis aprót biccentett s eltűnt a zuhanykabinban. Megsemmisülve hagytam el az emeletet. Ilyen csak a mesékben van. Esetleg valaki viccelődös kedvében volt odafent. A konyhából hangok szűrődtek ki; a húgom és a rádióban éppen szóló dal csodás együttese töltötte be a teret. Fejemet rázva lejjebb halkítottam a készüléket. Naya elhúzta a száját. - Nem is volt annyira hangos.
- Neked is jó reggelt! - engedtem el fülem mellett csalódott megjegyzését, miközben nekiláttam a reggeli elkészítésének. Fogalmam sem volt arról, hogy a pilóta mit ehet és mit nem, így csak tükörtojás csináltam, amihez pirítottam egy kevés szalonnát s facsartam narancslevet. A dupla adag láttán Nayara szemöldöke az egekbe kúszott. - Vendéged van?
- Nem. Terhes vagyok - mondtam fapofával, mindenféle érzelem nélkül. Testvérem arcára azonnal kiült a döbbenet, ajkai elnyíltak. Pár percig így meredtünk a másikra, végül elnevettem magam. - Csak vicceltem. Igen, vendégünk van.
- Az övé a sporttáska? - bökött fejével a nappali irányába, én pedig sűrűn bólogatva az említett kiegészítőhöz siettem. A világbajnok csak a törülközőjét vitte fel a fürdőbe, a váltásruhája a táskában maradt. Szem forgatva felrobogtam Lewis cuccával a vendégszobába. A címvédő éppen akkor lépett ki a fürdőből, vizes hajjal és felsőtesttel. Akaratlanul is végigsiklott rajta a tekintetem; törülközője lazán tekeredett csípője körül. Rekedtes nevetése zökkentett vissza a valóságba. Arcom ismételten égett. - Valami baj van?
- Nem, nincs. Minden a legnagyobb rendben - léptem oda hozzá, majd leraktam a táskát a földre s egy hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam a pilótát. Mindketten felnyögtünk; karjait körém fonva húzott magához még közelebb. Halvány lila dunsztom nem volt arról, mit is csinálok. Csak sodródtam az árral. Óvatosan belemélyesztettem ujjaimat a bicepszébe, melynek köszönhetően belemorgott a számba. - Még egy csók és sátrazni fogunk.
Elkerekedett szemekkel húzódtam távolabb a férfitól, aki pimasz vigyort varázsolt arcára. Fújtatva a mellkasára csaptam, aztán magára hagytam, hogy nyugodtan felöltözhessen. Jómagam is hasonlóan tettem. Egy gyors zuhanyt követően előhalásztam egy pólót, egy kockás inget és egy farmernadrágot. Miután kifésültem a hajam, kiléptem a folyosóra. Lewis fülig érő szájjal kacsintott egyet, amit kuncogva fogadtam.
- Éhen halok - jegyezte meg, amikor beléptünk a konyhába. Naya egy cetlire firkantott üzenettel jelezte, hogy halaszthatatlan dolga akadt iskola előtt, ezért hagyott magamra... Pontosabban a világbajnokkal. A még langyos reggelit eltüntetve elegyedtünk beszélgetésbe, amit az alapítványhoz vezető úton sem hagytunk abba.

Pár órával később...

Mielőtt felszállt volna a magánrepülőgépre, a címvédő meghívott ebédelni a kedvenc éttermembe. Sokan felismerték, néhányan aláírást és fényképet is kértek tőle, de általánosságba véve tiszteletben tartották a rajongók, hogy Lewis koránt sem ilyesmire - fénykép készítés és autogramosztogatás - szeretné fecsérelni az idejét.
Noha tegnap óta kedveltem meg igazán, egy idő után kezdett hiányozni. Ebéd közben a lelkemre kötötte, hogy amint landol a gépe Magyarországon, felhív. Vegyes érzéseim támadtak ezzel kapcsolatban. Nem köteles a hívásra, hiszen nem vagyok a barátnője... Sőt, a kapcsolatunk is még csak igen kezdetleges fázisban döcög... Mégis jólesne, ha hallanám a hangját. Ah, zavaros az egész! A gondolataim úgy össze vannak kuszálódva, mint egy gombolyag.

Jókedvem némi szomorúsággal keveredett, amikor megérkeztem Budapestre. Szerettem volna több időt tölteni Lou-val, de sajnos nem tehettem. A sajtónapon kötelessége minden pilótának részt vennie, az új szabályok értelmében pedig az úgynevezett vörös szőnyegen is mutatkoznia kell. Félreértés ne essék, a rajongóim éltetnek, ösztökélnek arra, hogy még jobb legyek, ám egy idő után kissé fárasztó az állandó utazgatás egyik versenyről a másikra. A csütörtöki sajtótájékoztatótól kifejezetten falra mászom, mert ugyanazokra a kérdésekre kell válaszolgatni minden évben, csak a szavak sorrendjén változtatnak.
Miután elfoglaltam a szállodában a lakosztályt, felvettem egy szponzorokkal és a csapat nevével ellátott, fehér pólót, illetve a kedvenc nyakláncaimat. Telefonomat és a beléptetőmet magamhoz véve lesiettem a rám váró motorhoz s mielőtt elindultam volna a pályára, felhívtam Louise-t.
- Mondd, hogy hiányoztam! - ültem fel a csodajárgányra, majd napszemüvegemet az arcomba csúsztatva vártam a lány válaszát. - Mi történne akkor, ha azt mondanám, hogy nem?
- Nagyon megsértődnék és egész hétvégén rossz kedvem lenne, ami kihatna a teljesítményemre is - pöccintettem be a motort, ami hangosan felbőgött alattam. Lou azonnal kiszűrte a város zajából. - Ugye csak rosszul hallottam? Motorozol?
- Néha. Bár, elég szokatlan lesz végigmasírozni a városon, de valahol el kell kezdeni az újdonságokat - mondtam, miközben ránéztem a telefon kijelzőjére. Elhúztam a számat. - Ne haragudj, de le kell tennem. Interjúm lesz a Hungaroringen és a vezetőség elevenen megesz, ha nem leszek ott időben.
- Rendben, menj csak. Sok sikert! - amint elköszöntünk egymástól, elindultam a Ringre.
A fotósok azonnal lecsaptak rám, mikor begördültem a pályára. Akaratlanul is mosolyra húzódott a szám. Hagytam, hogy készítsenek néhány képet, aztán mentem tovább a motorhome-hoz. A csapatszállás előtt már várakozott a magyar tévécsatorna stábja. Kezdjünk neki a munkának!

05.

Sziasztok!
Sajnálom, hogy közel 4 hónapig nem jelentkeztem, de nem jött ihlet és időm sem volt :( Most azonban erőt vettem magamon, agyaltam is és a szünetet kihasználva nekiültem a folytatásnak :) Köszönet a segítségért állandó segítőmnek, BellaLili-nek ♥! Őszintén szólva, egyre jobban lehangol, hogy mindössze 2 nagydíj van még az idei szezonból és Lewis nem áll valami fényesen a tabellán :( A csapattársa rendesen belehúzott, DE nem adom fel a reményt! :) Köszönöm az előző részhez érkezett 3 kommentárt - Vivian Leite, BezTina és Zsuzsi ♥, a 6 pipát és a 7 feliratkozót ♥! Nem ígérek semmit, mikor érkezik a folytatás :3 Amikor lesz idő és ihlet, akkor mindenképp jövök :) U.i.: Pillantsatok az oldalmodulra! A Roar befejeztével nem szűnik meg a blog, csak átalakul :) Érkezik az Újonc a gyárban :)! További jó szünetet kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

Egyszerre izgatott és bosszantott Louise ellenkezése. A világon nők milliói hevernek a lábam előtt; akármerre járok a versenyek miatt, a pálya környékét és a lelátókat ellepik a csinosabbnál csinosabb lányok. Számtalan ajánlatot kaptam már, mégsem éltem velük. Bármennyire is csábítóak voltak ezek a kezdeményezések, egyetlen egy, számomra ésszerű és igaz indokkal visszautasítottam őket: nem vagyok az egy éjszakás kalandok híve. A bulvársajtó mégis egy szoknyapecér, beképzelt és önelégült baromként állít be. Lou sajnos ezeknek a pletykáknak hitt, mintsem nekem.
Megelégeltem, hogy a hamis nézetek miatt ellenszenvet érez irántam, ezért cselekedtem. Eleinte sikertelennek bizonyult, de végül engedett ostromlásomnak s sietősen visszacsókolt. Karjaimat dereka köré fonva vontam magamhoz közelebb a lányt, aki mellkasomat csapkodva próbált kiszabadulni kezeim közül. Belevigyorogtam a csókba.
- Megkaptad, amit akartál. Eressz el, könyörgöm! - morogta a számba, mire egy apró puszit lopva még arrébb araszoltam. Ujjaim a zene ütemére mozdultak Louise vékony csípőjén, ami egy idő után már nem zavarta. Talán élvezte egy kicsit. Alsó ajkam megnyalva eltűrtem a füle mögé egy kósza tincset, amit grimaszolva tűrt. Felnevettem. - Nem volt olyan vészes ez a csók, vagy tévedek?
Arca egy árnyalattal vörösebb lett az eddiginél. Vigyorom szélesebbé vált, Lou viszont bosszúsan összehúzta a szemöldökét.
- Elismerem, nem csókolsz olyan rosszul. Sőt. De, a bugyimat nem fogod levarázsolni rólam - hümmögve nyomtam egy puszit a szája sarkába, aztán meginvitáltam egy italra. A Gonzales-ikrek némi féltékenységgel vegyítve tapsoltak, majd hüvelyujjukat felfelé mutatva figyeltek minket. Lou a fejét csóválva felsóhajtott. - Holnap ezen fognak csámcsogni.
- Beszélni fogok velük. Délelőtt benézek kicsi Lewis-hoz, délután pedig irány Budapest - örömmel töltött el a város nevének kimondása. A szívembe lopta magát a magyar főváros, szeretek ott versenyezni. A gondozólány bólintott egyet s rendelt egy koktélt. Hezitáltam, hogy én mit kérjek. Alkoholos és cukros löttyöt nem igazán akartam bevinni a szervezetembe, így is le kell majd dolgoznom az utóbbi két nap lazsálását. Miután utoljára végigfuttattam tekintetem az itallapon, a pultosra pillantottam. - Egy Royal Fizz-t, legyen szíves.

Az este hátralevő részét a világbajnok társaságában töltöttem. Meglepően jól éreztem magam vele. Kezdeti ellenszenvemet, undoromat megpróbáltam legyűrni, mellőzni. Rájöttem - valószínűleg a csók is közrejátszott véleményem megváltozásában -, hogy Lewis nem is olyan elviselhetetlen, mint amilyennek az olvasottak alapján beállítottam.
- Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy autóversenyzővel fogok koktélozni az alapítvány törzshelyén - szólaltam meg, majd kértem egy másfajta, alkoholmentes italt. Hamilton elmosolyodott s belekortyolt a jéggel és zöld citrommal teli nedűjébe. - Arra végképp nem számítottál, hogy csókolózni is fogsz vele, igaz?
- Nem igazán - vallottam be ruhám szélét piszkálva. Eleinte fel akartam pofozni, amiért bepofátlankodott az aurámba... Végül hagytam magam. Erőtlenné váltam. Talán a kíváncsiságom hajszolt, fogalmam sincs. Nagyot sóhajtva megráztam a fejem s a karomon végigsimító pilótára emeltem tekintetem. Hangját valósággal ki kellett szűrnöm a tömegből, olyan halkan beszélt hozzám. - Miért lettél állatgondozó?
- Gyerekkorom óta szerettem a közelükben lenni. A nagyszüleimmel szinte minden hétvégén az állatkertet jártuk, ami megnyugvással töltött. Nagyi fényképeket készített, én pedig nagyapa nyakában ülve bámészkodtam. Egyszer egy ilyen alkalommal kis híján megdézsmálta a hajamat egy zsiráf. Akkor sírtam el magam először az állatok közelében, de nem azért, mert haza kellett jönnünk. Az ijedség miatt - gondoltam vissza szeretetteli mosollyal az arcomon. Lewis valósággal itta a szavaimat; könyökére támaszkodva, csillogó szemekkel figyelt rám. - 10 éves koromban kaptam egy papagájt és egy kutyát, Rony-t. Mindig is bulldog-t szerettem volna. Apu egyik ismerőse már évek óta tenyésztette ezt a fajtát, így a születésnapomon megleptek egyel.

- Ugye csak viccelsz?! - kerekedtek el a szemei. Megráztam a fejem, aztán rá akartam kérdezni, mi a baj. A homlokomra csapva eszembe jutott. Elmosolyodtam. - Roscoe és Coco bulldog kutyusok, nemde?

- Látod, mennyi közös van bennünk? - simította combomra a kezét, amitől remegés futott végig a testemen. Aprót bólintottam. Nem tudom, miért és hogyan csinálja, de kezdem megkedvelni a fickót. Vagy az újságok hazudnak, vagy ő mutatja be magát másnak, mint aki valójában. Biztos jó ötlet, hogy vele enyelgek, mintsem a barátaimmal szórakoznék? Össze vagyok zavarodva... Nem is kicsit! Koktélom felét felhajtva egy, a témához köthető kérdéssel dobtam meg Lewis-t. - Miért fontos számodra az állatok közelsége?

Coco és Roscoe ♥

- A szüleim válása után apámnál töltöttem a hétvégéket és az egyik ilyen alkalommal a szomszédságában arra lettem figyelmes, hogy egy öregember félholtra vert egy anyamacskát. A kicsiket nem bántotta, szerencsére. Nem tehettem semmit a bántalmazás ellen, mert a fickó részeg volt. Apu mindig rám szólt, hogy kerüljem el messziről az öreget - fájdalmas sóhaj hagyta el a száját. Tekintetem elhomályosult, ahogy elképzeltem a védtelen cicákat. Akaratlanul is elengedtem egy könnycseppet, amit a pilóta azonnal le is törölt. Alsó ajkamba harapva elfordítottam a fejem. - Coco és Roscoe olyanok számomra, mintha a gyerekeim lennének. Egy ujjal sem bántanám őket, bármekkora galibát is okoznak a szobámban vagy amerre éppen járunk. A galiba alatt maximum a nyáladzást értem.
Felkuncogtam. A közösségi oldalakon szinte mindennap belefutottam a szeretett kutyusok képeibe, így tisztában voltam vele, milyen szoros kötelék fűzi hozzájuk a világbajnokot. Példaértékű, ahogyan a „gyerekeivel” bánik.
- Lassan vissza kellene mennem a szállodába. Nem bánod, ha előtte hazakísérlek? - csúsztatott a pultra néhány dollárt, ami biztosan több volt, mint a fogyasztásunk. Nem hagyta, hogy az ezelőtti koktéljaimat magam fizessem. Szólásra nyitottam a szám, de végül egy hang sem jött ki. Csupán csak egy fejrázásra futotta, amit mosolyogva nézett végig. - Gyere, köszönjünk el a többiektől!
Ujjainkat összekulcsolva tört utat a táncolók között. Maria és Tori szemöldök vonogatva ajándékozott meg egy csontropogtató öleléssel, míg a főnököm és a többi gondozó jó hangosan további szép estét kívánt nekünk.
Fogaim egy másodperc leforgása alatt koccantak össze, ahogy kiléptünk a szórakozóhely elé. A levegő jelentősen lehűlt. Kezeimmel próbáltam meg felmelegíteni libabőrös karjaimat, több-kevesebb sikerrel. Lewis megelégelte szenvedésem s meg sem várva ellenkezésem terítette a hátamra dzsekijét.
- Köszönöm, de erre igazán semmi szükség. Meg fogsz fázni - már adtam volna vissza a ruhadarabot, de a férfi erős ujjai megakadályoztak benne. Rosszallóan megcsóválta fejét, majd megigazította rajtam a kabátot és újfent összekulcsolta kezeinket. - Most az egyszer ne ellenkezz, kérlek!
- Rendben, de... - egyszerűen belém fojtotta a szavakat. Ajkait követelőzően nyomta az enyémekre, ami váratlanul ért. Nem is kicsit. Amikor elhúzódott, lemondóan felsóhajtottam. - Javíthatatlan vagy.
- Mégis tetszett, valld be - a mosoly levakarhatatlan volt arcáról. Aprót biccentettem, majd befordultunk az utcánkba. A pilóta egyre izgatottabbá vált, amit nem tudtam hova tenni. - A húgom olyan, mint egy biztonsági kamera. Nem viselkedhetünk feltűnően.
- Egy ölelés belefér, ugye? Azt fintorogva is kibírod - cukkolt, mire hitetlenkedve rácsaptam a karjára. 360°-s fordulatot vett a hozzáállásom a világbajnokhoz, egyetlen egy este alatt. Szokatlan és rettentően furcsa. Amint a bejárati ajtóhoz értünk, visszaadtam Lewis-nak a dzsekijét s én kezdeményeztem az ölelést. Karjai szorosan a derekam köré fonódtak, ajkai alig érzékelhetően, de hajamba fúródtak. Lángoló arccal húzódtam el tőle. Miért váltja ki ezt belőlem? - Meglepő, de jól éreztem magam ma este. Nem is vagy olyan kibírhatatlan.
- Ezt jó hallani - húzta széles vigyorra a száját, aztán magára kapta a kabátját és zsebre dugta kezeit. - Holnap reggel találkozunk. Jó éjt, Lou!
- Jó éjt, Lewis! - mondtam egy ásítást elnyomva, majd megvártam, míg elhagyja az utcát.
Halkan felsiettem a szobámba, megváltam a szettemtől és egy elnyűtt pólóba bújva befészkeltem magam az ágyba. Azonnal elnyomott az álom, mely egész kellemesnek bizonyult.