2017. december 7.

2. - 02.

Reggaetón Lento (Remix)
Reménykedtem benne, hogy nem sokáig kell állnom Lewis tekintetét. Imáim sajnos süket fülekre találtak. A fotós kolléga leállt beszélgetni néhány csapattaggal, én pedig nem szerettem volna bunkónak tűnni s faképnél hagyni őket. Nem értem, miért viselkedem így. Mintha egy másik személy lennék. Sosem voltam szégyenlős, főleg nem egy ilyen jóképű és karakán férfi előtt, mint a színes bőrű pilóta... Te jó ég, már megint rá gondolok! Ki kell vernem őt a fejemből... Most!
- Többször hallottam már, hogy a magyar lányok a legszebbek... Azt hittem, ez a megállapítás túlzás, de tévedtem - szólalt meg az egyik Mercedeses munkatárs; az arcom ismételten felvette a paradicsom közismert színét. Szerencsém, hogy nem hallottam a beszélgetés többi részét... Ennyire még sosem merültem a gondolataimba, de ez egyszer nem is volt baj. - Ilyen helyzetben is áldás, hogy az autók több százzal köröznek, különben mindenki benned gyönyörködne s végül a gumifalban kötnének ki.
- Ugyan - legyintettem, majd beletúrtam a hajamba. Kínosan éreztem magam; ez az érzés eléggé távol szokott állni tőlem. - Rajtam kívül sokkal szebb lányok élnek az országban. Mindenesetre, köszönöm a bókot.
A hátralévő pályaszakaszt zenehallgatással és bámészkodással töltöttem. Tekintetemmel minden egyes apró négyzetcentijét lefényképeztem a Ringnek; hihetetlen, hogy ezelőtt még sosem voltam itt. Egyrészről érthető, mert nem volt a családban Forma-1 rajongó, másrészt, én is csak most ismerkedem a száguldó cirkusszal.
A célegyenesben egy hatalmas szalmakalapban integető nőre lettem figyelmes. Felvontam a szemöldököm. Nyárias overalljának mintázata már-már a halászathoz használt hálóéra hasonlított. Ahogy közelebb értem, azonnal felismertem az illetőt.
- Nati, te meg mit keresel itt? Nem az irodában kellene lenned? - vettem ki a fülemből a fülhallgatót. Legjobb barátnőm feljebb tolta a fejfedőjét és szélesen elmosolyodott. - Hosszas győzködés árán, de sikerült rávennem Lindát, hogy engedjen ide. Sajnos a többi versenyhétvégére nem jöhetek, csak a hazain vehetek részt.
- Honnan szereztél jegyet? Úgy tudom, ilyenkor nagyon nehéz belépőhöz jutni - integettem mosolyogva a rám mosolygó fotós kollégának, miközben Nataliával elindultunk a boxutca, később a paddock felé. A hatalmas tömeg csak araszolva tudott közlekedni, ami legjobb barátnőmet igencsak felbőszítette. Feltett kérdésemre nem reagálva bosszankodott a sportkedvelőkre, akik körülöttünk nyüzsögtek. - Kellett nekem idejönni. Ha tudtam volna, hogy ennyien lesznek kint már csütörtökön, maradok az irodában és fel sem kelek a helyemről a munkaidőm lejártáig.
- Inkább ezt választom, mint a zárt helységet - mondtam, miközben lőttem néhány képet a csapatok főhadiszállásairól. A hőség ellenére sokkal jobban éreztem magam kültéren, mint bent, a négy fal között. - Csak azt ne mondd, hogy hiányzik a klaviatúra és a monitor?!
- Dehogyis - horkant fel Natalia, majd levette kalapját és egy közepes méretű csattal feltűzte hosszú, barna haját. - Egyszerűen szokatlan számomra ez a zsúfoltság. Habár, este el akarlak vinni bulizni, hogy megünnepeljük ezt a nagyszerű munkalehetőséget... A szórakozóhelyeken pedig általában sokan szoktak lenni...
Aprót bólintottam. Eddig sosem zavarta Natit a tömeg. Halvány sejtelmem sincs, mi ütött most belé. Biztosan a nap árthatott neki.


*

GR1D CLUB™ | © Buddha-Bar
Miután visszaértünk a belvárosba, útjaink kettéváltak. Legjobb barátnőm hazaugrott a cuccaiért, én pedig hívtam egy rovarirtó céget az erkélyemet megszálló darazsak miatt. Előbb meg kellett volna már ezt tennem. De, legalább azelőtt cselekedtem, mielőtt még ellepték volna az egész lakást. 
Negyed óra várakozást követően csengetésre kaptam fel a fejem. Két, harmincas éveiben járó férfi állt az ajtóban, méhész egyenruhában, egy-egy permetezőszerű eszközzel s egy közepes méretű gyűjtőládával.
- Köszönöm, hogy ilyen hamar idejöttek - szólaltam meg hálás mosollyal az arcomon, miközben megmutattam, hol telepedett le a darázscsalád. Az egyik férfi csak lazán legyintett egyet. - Ez a munkánk, kisasszony. Kérem, most menjen be a lakásba és jól zárja be a nyílászárókat! Nehogy beszökjön ezek közül a kis jószágok közül egy vagy, esetleg több.
- Rendben - bólogattam sietősen, majd beslisszoltam a konyhába. Tettem, ahogy a rovarirtó tanácsolta. Becsuktam az ablakokat és a teraszajtót, aztán annak üvegén keresztül figyeltem az eseményeket. Nem telt el 5 perc sem, a bámészkodásból a csengő rémes hangja zökkentett ki. Nati egy nagy sporttáskával s egy válltáskával egyensúlyozott be a nappaliba. - Most ne menj ki az erkélyre, oké? Éppen költöztetek.
- Csak nem? Végre hívtad a rovarirtókat? Büszke vagyok rád - nyomott az arcomra egy cuppanós puszit, mire megforgattam a szemem. - Tudod, hogy az utóbbi időben alig volt időm bármire is.
- Egy telefont az irodában ülve, nyugodtan megejthettél volna... De örülök, hogy hamarosan kint üldögélhetünk és egy pohár bor társaságában végignézhetjük a naplementét - emlékezett vissza a nyár eleji, csajos esténkre. Hajnalig három üveg bor és jó néhány chipses zacskó ürült ki, fáradtak viszont egyáltalán nem voltunk. Végigbeszélgettünk az éjszakát. Mosolyogva felsóhajtottam. - A közeljövőben valószínűleg nem sokat leszek itthon... Holnap viszont átjöhetnél és csapnánk megint egy csajbulit. Mit szólsz?
- Benne vagyok - szökdécselt a hűtőhöz, amiből kivett egy gyümölcsös joghurtot. Amint talált hozzá egy kanalat, vidáman nekilátott a könnyed nassolni való elpusztításának. - Milyenek a munkatársaid az F1-nél?
A mosoly azonnal az arcomra fagyott, amit nem igazán értettem. Semmi bajom se volt a fotósokkal sőt, kifejezetten megkedveltem őket. Egyedül Lewis igéző tekintete zavart... Pff, dehogy zavart. Élveztem... Nagyon is.
- Kedvesek voltak, az első perctől kezdve. Szerintem, jó csapatot fogok velük alkotni és a továbbiakban is így fogom érezni - engedtem be a teraszról a rovarirtókat. - Sikerült befogni az összeset?
- Igen, minden a legnagyobb rendben - mosolyodott el a dobozt szorongató férfi. Miután kifizettem szolgálatukat, Natival nekiláttunk a készülődésnek. Bele se merek gondolni, mikor fogok hazatévedni...

Buddha-Bar Budapest | GR1D CLUB™ Afterparty

Az étteremben tolongtak a vendégek, de szerencsére volt asztalfoglalásunk s így a nagy bulizás előtt ehettünk valami finomat.
- Kíváncsi vagyok, a hírességek mikor érkeznek az afterparty-ra - kapott be egy falatot a szójaszósszal átitatott sushiból Natalia; tekintetével végig a bejáratot szuggerálta. Érdeklődve felvontam a szemöldököm. - Milyen hírességek?
- A nagydíj hétvégéjén meg szoktak hívni néhány pilótát. Hajnalig itt buliznak a vendégekkel, aztán visszavonulnak a hotelbe... Vagyis gondolom, hogy nem mennek másik szórakozóhelyre kora reggel - kortyolt bele kuncogva a koktéljába, majd folytatta az evést. Hümmögtem egy sort. - Értem. Szóval, ez amolyan elit hely.
- Nem mondhatnám. Ha van pénzed a belépőre, akkor nincs semmi probléma - vett magához még egy sushitekercset s jó alaposan megmártóztatta a szójaszószban. Nevetve megtöröltem a számat. - Soha életemben nem láttam még így enni valakit. Eléggé... Bizarr.
Legjobb barátnőm gúnyosan megcsóválta a fejét s tovább falatozott. Mielőtt továbbálltunk volna a másik szárnyba, elsiettem a mosdóba. A buddha szobroktól és füstölőktől a szédülés kerülgetett; néhány percig meg kellett kapaszkodnom a mosdókagyló szélében. Ez nekem túl sok. Rúzsomat megigazítva igyekeztem vissza Natihoz, ám ahogy léptem ki az ajtón, beleütköztem valakibe. A lendülettől elvesztettem az egyensúlyom, de két erős kéz még időben utánam kapott.
- Kezdem azt hinni, hogy követsz engem - szólalt meg a „megmentőm”, miközben közelebb húzott magához. A mai napon harmadjára fagyott rá a mosoly az arcomra. Ilyen nincs... Csak a mesében. Miután megtaláltam a hangom, suttogva merészkedtem kiereszteni azt. - Ezt én is mondhatnám.
- Te botlottál belém, vagy talán tévedek? - vonta fel szemöldökét s ezzel egyidejűleg engedett kicsit a karjaim szorításán. Megráztam a fejem, mire diadalittasan ezerwattos mosolyra húzta ajkait. Menten elolvadok. - Örülök, hogy egyetértesz velem. Remélem, egy italban is ilyen könnyen meg tudunk egyezni.
Wow, wow és wow! Azt hittem, rosszul hallok. Nem, a hallásommal semmi gond... A látásom romlott, köszönhetően a számítógép előtt eltöltött óráknak... Állj! Hol a kandi kamera? Bármelyik pillanatban előugorhat valahonnan Sebestyén Balázs, hogy a képembe röhögjön... Addig ki kellene használnom a pillanatot, nem?!
- Hát, jó - bólintottam bizonytalanul. Mégis mi a fészkes fenét művelek? Nem vagyok teljesen magamnál. 

Sziasztok!
Megérkezett Macy Mikulása🎅 Sajnálom, hogy megint várni kellett a folytatásra😔 A hullámok megállás nélkül csapkodnak a fejem felett és egyszerűen képtelen voltam bármit is írni😌 De, most már egy kicsit helyrerázódtam és folytatom - próbálom - a történetet😊 Köszönöm a 4 kommentárt Petrának és Vivian Leite-nek, illetve soradahl-nak és BellaLili-nek💖 Remélem, tetszik a rész😊 További szép hetet kívánok💘! Pusszpáá evribádii,
Macy 

2017. október 15.

2. - 01.

Semmit sem aludtam az éjjel. Egyetlen egy másodpercet se. A színházban történtek egyszerűen nem hagytak nyugodni. Forgolódtam, elégedetlenül sóhajtoztam s többször lerúgtam magamról a takarót.
Megelégelve a nem alvást nyúltam a laptopért, majd bepötyögtem a férfi nevét. Utána kellett, hogy nézzek, ki miatt nem tudtam kipihenni magam. Kész agyrém.
Különböző cikkek és képek jöttek velem szembe. Ó, te jó ég! Miért érdekel engem ennyire? A legtöbb kép régebben készülhetett, legalábbis a haj- és öltözködési stílusából erre következtettem. A nyilatkozataiból egy igazán karakán, harcias, az igazáért küzdő, az életet nagykanállal habzsoló s mégis szeretni való fickót szűrtem le. Az utolsó jelzőt fogalmam sincs, miért ragasztottam rá. Nem is ismerem a férfit.
Az ébresztőóra zökkentett ki az oldalak böngészéséből. Miután rendeztem kósza gondolataimat, elfoglaltam a fürdőszobát. A langyos, már-már hideg zuhany alaposan kirángatott az álmatagságból. Alig akartam kilépni a kabinból, annyira élveztem a frissítő fürdőt. Mindig elfeledkezem a takarékosságról. Borzalmas vagyok.
Már gyerekkoromban szokásom volt, hogy lefekvés előtt kikészítettem a másnapi szerelésem. Ez tegnap este sem maradt el. Amint felöltöztem, készítettem egy gyors s mégis laktató reggelit. Az erkélyre második napja nem voltam hajlandó kilépni - nyaranta, illetve tavasszal és kora ősszel szokásom volt ott reggelizni -, mert egy népes darázscsalád telepedett a korlát s fal közötti sarokba. A munkám miatt egyszerűen nem volt időm rovarirtót hívni, hogy tüntesse el ezeket a kis rémeket a lakástól. Ideje lenni pedig, ugyanis könnyen átfúrhatják magukat a legapróbb réseken és bejuthatnak a szobákba.
A reggeli elfogyasztását követően fogat mostam, kisminkeltem magam, aztán felkaptam a táskámat és elindultam a szerkesztőségbe.

*

Az ebédszünet környékére a szemeim ki akartak ugrani a helyükről, a gyomrom pedig megállás nélkül korgott. A premier bulin készült képek retusálását Natalia és én vállaltuk, ám legjobb barátnőm néhány fotó után feladta s inkább a cikk megírásán dolgozott. 
- Lányok, 10 perc múlva értekezlet az irodámban! Ne késsetek! - suhant el a hátunk mögött a főnökünk, mi pedig egy emberként sóhajtottunk egy nagyot. Kíváncsi vagyok, mi lehet olyan eget rengetően fontos. Nati megcsóválta a fejét. - Egy újabb eltolódott ebéd.
- Biztos vagyok benne, hogy egy kis semmiség miatt lesz összecsődítve a csapat. Habár, Linda ritkán szokott ilyen izgatott lenni - álltam fel az asztalomtól, majd nyújtóztam egy nagyot. Telefonom s némi aprót a zsebembe csúsztatva indultam a nasi automata felé. Natalia a jegyzeteit a hóna alá csapva követett. Miután megkaparintottam egy csomag, bacon ízesítésű, tésztabundás mogyorót a rágcsálni valóval teli gépből, kíváncsian fordultam a mögöttem álldogáló lányhoz. - Kérsz valamit enni?
- Nem, köszi. A meeting után elugrok egy kis kínaiért, nem akarom előtte teleenni magam ilyen vackokkal - nézett fel a telefonjából, én pedig megértően bólintottam egyet és egy üveg ásványvizet is hozzácsaptam gyér ebédemhez. - Menjünk, mert leharapják a fejünket, ha elkésünk!
Linda irodájában már gyülekeztek a többiek. Amikor észrevett, a főnökasszony széles mosolyra húzta ajkait. Értetlenül viszonoztam; nem tudtam mire vélni kedvességét, hiszen mindig komoly s egyetlen egy érzelmet sem lehet az arcáról leolvasni. Miután megtelt a kicsiny kis helység, a szerkesztőség vezetője felállt a helyéről és megköszörülte a torkát.
- Örülök, hogy mindenki pontosan idetalált - kezdte monológját, végignézve a társaságon. Néhányan lehajtották a fejüket, mások viszont büszkén elvigyorodtak. - Az elmúlt napokban sok-sok, az újság és az olvasók számára érdekes eseményen vehettünk részt. Az egyik ilyen a tegnap este megrendezett premier volt az Operettszínházban. Lapunkat Inez és Natalia képviselte, akik teljes erőbedobással, kellő szorgalommal végezték munkájukat.
Nati alsó ajkába harapva megcsóválta a fejét. Nem értett egyet Lindával, ahogyan én sem. Míg legjobb barátnőm a svédasztal kínálatával volt elfoglalva, addig én tettem a dolgomat s fotóztam. Mielőtt főnökünk folytatta volna a dicséretosztást, Natalia szót kért.
- Köszönjük a kedves szavakat, ám engem egyáltalán nem illetnek. Egész este Inez dolgozott - vallott színt a lány, mire Linda felvonta a szemöldökét. Egyre több érzelmet vélek felfedezni az arcán. - Csakugyan? Ez esetben, Polner kisasszony fogja beutazni a világot a Formula-1 fotós stábjának tagjaként!
A kollégák szemei azonnal rám szegeződtek. Sokkolta őket a bejelentés, akárcsak engem. Meglepetten vettem át Lindától a tájékoztatót, a versenynaptárat és a beléptetőmet, majd megköszöntem a lehetőséget.
- A mai nap folyamán már munkába kell állnod a Hungaroringen - emelte rám tekintetét Nati, miután átnézte a tájékoztatót az irodánkban. Elhúztam a számat. - Sajnálom, hogy te nem jöhetsz velem.
- Ne parázz, a nézőtéren még van hely - mosolyodott el, bár ez a felfelé görbülő vonal nem volt túl őszinte. Bűntudatot éreztem, holott nem én szóltam el magam a tegnap estéről. - Na, lépek a kajáldába. Neked is hozzak valamit?
- Egy jó nagy adag szezámmagos csirkét szívesen ennék - vettem elő a pénztárcám, de Natalia nem fogadta el a pénzt. Felvontam a szemöldököm, legjobb barátnőm pedig csak legyintett egyet. - Rengetegszer fizettél már helyettem, Ini. Most eljött az én időm.
- Nem vitatkozom veled - hagytam rá; úgyis kiharcolja, hogy neki legyen igaza.

*

220 Felett [Musical verzió]
A hatalmas dugó miatt másfél órás késéssel értem a fotósnak kiírt sajtótájékoztatóra. Mindnyájan megértőek voltak; a pályára egyszerűen lehetetlen ilyenkor tiszta körülmények - torlódásmentesen - között kijönni.
Miután bemutatkoztam ideiglenes kollégáimnak, pár mondatban összefoglalták, milyen elvárásoknak kell a hétvége során megfelelni. Az első és legfontosabb a kiosztott mellény viselete, illetve annak a pályaszakasznak, paddock résznek nem elhagyása, ahová beosztottak. Mindezt papírra vetve is kézhez kaptam, így biztosan nem felejtem el. Minden angolul volt lejegyezve; egy időre biztosan mellőznöm kell a magyart.
- A szabadedzések előtt hagyomány bejárni a pályát. Valaki ezt futva, biciklivel, esetleg gyalog teszi meg - avatott be az egyik fotóriporter, aki már régóta tagja volt a száguldó cirkusznak. Aprót bólintva követtem a célegyeneshez. - A pálya 4 kilométer hosszú, szerintem nem megterhelő, így elsőre.
- Megbirkózom vele - húztam a fejemre a sapkám, aztán csatlakoztunk a többiekhez. Csak úgy ittam a látványt, ami kanyarról kanyarra elém tárult. A zöldövezet gyerekorom óta a gyengém volt. - Ez elképesztő!
- Látom, számodra itt minden új. Nincs ezzel baj, kell néha egy kis vérfrissítés a csapatba - mosolygott a fotós, én pedig elpirulva lehajtottam a fejem. - Örülök, hogy így látod. A versenyhétvégék közötti időben kénytelen leszek tanulni a pályákról és a pilótákról, mert teljesen kimaradt az életemből a motorsport. A szerkesztőségben vezető téma, de nem én szoktam dolgozni rajta.
- Ez ma megváltozott - mondta, miközben intett egyet a mellette elhaladó biciklisnek. Nem tudom, melyik kanyarban járhattunk, amikor észrevettem a Mercedes csapattagjait s a két pilótát. A gyomrom görcsbe rándult, az arcom pedig elvörösödött. A velem ballagó kolléga azonnal észrevette, hogy valami nem stimmel velem. - Mi a baj?
- Semmi... Csak a melegtől kissé megfájdult a fejem - magyaráztam. Ahogy elhaladtunk a tegnap látott versenyzők mellett, tekintetem akaratlanul is egybefonódott Lewis mélybarna íriszeivel. Meglepett volt, akárcsak én.
Nem hittem volna, hogy újra találkozni fogok vele. Az sem fordult meg a fejemben, hogy ekkora munkával fognak egyszer megbízni. Még most se fogtam fel igazán; egy darabig nem is fogom, magamat ismerve.

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ennyit kellett várni a folytatásra, de alaposan összecsaptak felettem a hullámok😌 Nem sikerült iskolába mennem, így munkát keresek, ami egy szál érettségivel és nulla tapasztalattal igencsak nehéz😔 De, nem adom fel... Ahogy az írást sem😊 Folyamatosan kattog az agyam, a nap 24 órájában ötletelek😀 Köszönöm az bevezetőhöz érkezett 2 kommentárt Lilinek és Vivian Leite-nek, illetve BellaLili és soradahl véleményét💘 Örülök, hogy már most tetszik a sztori😊 Remélem, ez a kis szösszenet is elnyeri majd tetszéseteket😊 Szép hetet kívánok😍! Pusszpáá evribádii,
Macy

2017. szeptember 26.

2. - 00.

Hungry Eyes
Hallelujah! Egy taxi! Ruhámat óvatosan behajtogatva a járműbe diktáltam sietősen a címet a sofőrnek: Nagymező utca 17. Késésben voltam; a premierelőadás egy óra múlva kezdődik, én pedig a város másik végéből igyekeztem időben befutni a színházba. Ha nem érnék oda a kezdésre, az első szünetig várnom kellene a helyem elfoglalásával.
Mindig ez történt, ha későn álltam neki készülődni. Előző este hiába terveztem meg a tennivalóim, a szerkesztőségben tett látogatás keresztülhúzta a dolgokat. Egy csomó munkát kaptam a hétvégére, aminek egyszerre örültem is meg nem is.
- Megérkeztünk - szólalt meg körülbelül fél óra kocsikázást követően a taxis, mire előkaptam az utazásra szánt összeget s egy sietős köszönés után megpróbáltam elvegyülni a bejáratnál várakozók között. Egy valaki mégis kiszúrt az elegáns estélyik és öltönyök között. - Inez! Már azt hittem, nem jössz!
Natalia, a ruhájára ügyelve sietett oda hozzám s ugyanolyan hevességgel belém is karolt. Kis híján eldőltünk, de Natit cseppet sem érdekelte. Nyakában logó fényképezőgépével szüntelenül kattintgatott, miközben a kezembe nyomta a táskáját. Elsápadtam a kiegészítő nehézségén. Legjobb barátnőm szabad kezével legyintett egyet.
- Nem volt időm kiválogatni, mire nincs szükségem - jött a válasz a fel nem tett kérdésemre. Megráztam a fejem. - Akkor sem értem, miért kellett ekkora táskát hoznod.
- Anélkül üresnek érzem magam. Nem is tudom, ki érzi magát meztelennek, ha nincs rajta szempillaspirál és rúzs - cukkolt negédesen elvigyorodva. Az én arcomon kevésbé volt észrevehető a jókedv. - Legközelebb alaposan át kell gondolnom, mit szabad és mit nem szabad elmondanom neked.
- Szavak nélkül is észreveszem rajtad, hogy valami nem stimmel. A reggeli videóchateléseink alkalmával főleg - tett rá egy lapáttal előző megjegyzésére kuncogva, én pedig megforgattam a szemem. - Eleget foglalkoztunk velem mára. Ideje elfoglalni a helyünket a színházban!
Nati mosolya levakarhatatlan volt, amikor lassan beözönlöttünk a többi nézővel az épületbe. Miután érvényesítették a jegyeinket, leadtuk a szintén fotósként dolgozó lány táskáját s fényképezőgépét a ruhatárba s felmentünk az emeletre.
- Kíváncsi vagyok a szereposztásra - szólaltam meg, miközben kikapcsoltam a telefonom. Legjobb barátnőm hümmögött egy sort; egyáltalán nem rám figyelt, hanem az előttünk helyet foglalókra. Az egyikük azonnal észrevett minket, pontosabban engem. Még soha életemben nem találkoztam ilyen sármos férfival. Natalia feltűnően oldalba bökött, amitől hangosan felnyögtem s az alsó ajkamba haraptam. A férfi elvigyorodott, majd leült elém. Legjobb barátnőm a szája elé kapva a kezét felröhögött. - Totálisan el voltál varázsolva, Ini. Nem sűrűn láttalak még ilyennek.
- Ha rajtam múlik, nem is fogsz - mosolyodtam el, aztán a színpad felé sandítottam. A zenekar már hangolt; lassan elsötétült minden és a függöny is elindult felfelé. A szám elé emeltem a mutatóujjam. - Most már fogjuk be... Kezdődik az előadás!

*

FAME - A hírnév ára
2 óra és egy szünet múlva kissé elgémberedve, de annál nagyobb lelkesedéssel igyekeztünk lefelé a lépcsőn a premier partira. Natalia fényképezőgépét használva készítettem pár fotót a már megjelent színészekről és vendégekről. Legjobb barátnőm ez idő alatt vidáman majszolta a svédasztal adta ínycsiklandozó ételeket. Fogadni mertem volna, hogy az előadás előtt egy falatot sem evett, hogy a bulin jóllakhasson. Mindig ez van, ha ilyen helyekre hivatalos.
- Arról a helyes fickóról is csinálj képeket, akivel az előadás előtt flörtöltél. Biztos vagyok benne, hogy nemsokára felbukkan - kortyolt bele a pezsgőjébe Nati, én pedig elvörösödve leengedtem a gépet az ölembe. - Nagyon tévedsz, én nem flörtöltem. Csak egymás szemébe néztünk... Egy pillanat volt az egész. Már azt sem tudom, hogy néz ki.
- Nézd csak meg jobban - bökött fejével a lépcső irányába; a férfi egy tejföl szőke fickóval beszélgetett, miközben megközelítették a színészeket és a művészeti vezetőt, Kerényi Miklós Gábort. Szívélyesen kezet fogtak egymással, majd az egykori színházigazgató elkezdte bemutatni a musical szereplőit. Natalia jóllakottan megtörölte a száját. - A tanár urat ismervén, ez egy hosszú eszmecsere lesz. Ideje újra beizzítani a gépet, fotóslány!
- Szerencse, hogy nem te vagy a főnököm... Már régen felmondtam volna a szerkesztőségben! Néha elviselhetetlenül viselkedsz - csóváltam meg a fejem, aztán tettem, ahogy legjobb barátnőm kérte... Parancsolta. - Mint például most.
- Örülnél, ha én dirigálnék neked. Te lennél a legboldogabb ember a Földön. Az űrben is látnák a jókedved - vett el egy poharat a pincértől s felém nyújtotta. Felvontam a szemöldököm, mire drámain felsóhajtott. - Túl merev vagy, igyál egy kicsit!
Nemet intve lőttem néhány képet a titokzatos férfiakról, akik illedelmesen hallgatták a tanár urat. Az egyikük, akivel - Natalia észrevétele szerint - flörtöltem, egy idő után kíváncsian nézett körbe a hatalmas teremben. Már éppen elkaptam volna a tekintetem róla, amikor észrevette, hogy figyelem. Bugyiszaggató mosolyra húzva ajkait kacsintott egyet, én pedig megbabonázva meredtem mélybarna íriszeibe. Percekig játszottuk ezt, míg végül pislogtam néhányat és megpróbáltam olyan szegletébe vonulni a helységnek, ahol megszakítható ez a már-már bensőséges pillanat.
Az este további részében teljesen a munkámnak szenteltem minden figyelmem. Erre szerződtettem, nem holmi férfiakkal való szemezésre. Alig bújtam ki a fényképezőgép mögül, teljesen lekötött az apróbb pillanatok megörökítése. Nati, elszakadva a svédasztaltól elegyedett beszélgetésekbe és ringatózott a kellemes dallamokra.
- Köszönjük a megtisztelő figyelmet a Mercedes AMG Team képviselőinek, Valtteri Bottas-nak és Lewis Hamilton-nak! Reméljük, élvezték az előadást s az azt követő fogadást - az főigazgató, Lőrinczy György hangja töltötte be néhány perce a termet. Miután lefordították a mondandóját, Valtteri vette magához a mikrofont. - Örömmel látogattunk el a színházba, igazgató úr. Noha nincs sok időnk az önök fővárosában lenni, eme értékes percek örök emlékként fognak majd szolgálni számunkra. Lewis, ugye mondhatom ezt a te nevedben is?
A megszólított bőszen bólogatott, ám közben folyamatosan ki-kitekintett a vendégekre. Amint észrevett, elmosolyodott.
- Budapest a kedvenc városaim közé tartozik, már hosszú ideje. A mai este, úgy érzem, erősített a főváros iránti szeretetemen -  hangját, mint egy mágnes, agyam úgy vonzotta s szorította magához.
Hevesen megráztam a fejem. Baromság! Úgysem látom soha többé... Nem szabad ilyen könnyen belebolondulnom valakibe! Hiszen nem is ismerem! 

Sziasztok!
Hosszú vajúdás után megszületett az új történet prológusa😊 Eredetileg holnap publikáltam volna, de végül rászántam magam és megírtam😀 Ha jobban belegondolok, ez egyfajta születésnapi ajándék magamnak😃 Nagyon szépen köszönöm az első történet befejező részéhez írt kommentárokat - soradahl (Imádlak😍), Lili és Vivian Leite💓 -, rettenetesen jól estek a kedvesebbnél kedvesebb szavak💖! Ami a prológust illeti, az említett musical jól tudom, nem az idén jelent meg, ám ezt találtam jónak a részhez😊 Igyekszem a folytatással, bár fogalmam sincs, mit hoz számomra a jövő😊 További szép hetet kívánok💓! Pusszpáá evribádii,
Macy

2017. augusztus 28.

Epilógus

2017. április 15. | Bahreini versenyhétvége 

Hallgatnom kellett volna Lewis-ra, amikor azt mondta, hogy megterhelő lesz az arab szigetországba utazás. Ugyan az időmérő és a futam naplementébe csúszik, a levegő meglehetősen forró és párás. Rövid ujjú ruhában is fojtogató volt.
A Mercedes garázsában ülve valamelyest elviselhető volt a tomboló hőség; az autók fékjeit szárazjéggel hűtötték a megfelelő hőmérsékletre. Jómagam is egy igencsak fagyos ásványvizet szorongattam, leginkább kínomban. A pocakomban lakó hercegnő félpercenként olyan rúgásokkal hívta fel magára a figyelmem, hogy kis híján lefordultam a székről. Mindenórás kismamaként merész húzás volt egy ilyen utat bevállalni, de mindig is szerettem a kihívásokat.
A csapattagok sürögtek-forogtak a kocsik körül, én pedig már alig vártam, hogy elkezdődjön az időmérő edzés. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság, milyen is lehet egy mesterséges fénnyel megvilágított pályán a verseny.
Mielőtt beült volna az autóba, Lewis odajött hozzám s egy puszit lehelt a szám sarkába. Fülig vörösödve elsuttogtam egy Sok siker!-t, aztán felvette a tűzálló maszkot és a sisakot. Szemeiben elszántság csillogott, amikor rám mosolygott. A zsigereimben éreztem, hogy megszerzi az első rajtkockát.
A kvalifikáció első és második felében úgy is tűnt, meglesz a pole pozíció, ám az utolsó részében a csapat új tagja, Valtteri Bottas 23 ezreddel megverte a háromszoros világbajnokot. A garázs egy emberként ünnepelt, hiszen idén először állhat majd fel a Mercedes az első két rajtkockára. Valtteri, a tőle megszokott higgadtsággal, de mégis boldogan mondott köszönetet a csapatnak, hiszen életében először indulhat a pole-ból.
Miután elkészültek az interjúk, a képek és a hivatalos sajtótájékoztató is lezajlott, visszamentünk a szállodába. Lewis eltűnt a fürdőben, én pedig tárcsáztam a szobaszervizt. Ebéd óta egy falatot sem ettem, ennek köszönhetően a kis pocaklakó valósággal járatott rugdosott a hasfalamba. Negyed óra és jó néhány erősebb rúgást követően, a pilóta ölében ülve fogyasztottam el a vacsorát.
- Biztos lányunk lesz? A rúgásai akár egy kisfiúnak - támasztotta meg állát a vállamon, miközben a hasamra simította kezeit. - Ezer százalék. Az orvos alaposan megnézte az ultrahangképet, hátha megtréfált minket a kicsi. Rózsaszínben fog úszni az egyik vendégszoba.
- Már alig várom - érintette ajkait a fülem mögötti érzékeny részhez, amitől jóleső borzongás futott végig rajtam. Mosolyom hamar az arcomra fagyott; kibírhatatlan fájdalomsorozat ért utol, amihez a magzatvíz elfolyása is csatlakozott. Tekintetem kétségbeesetten fonódott össze Lewis elhomályosodott íriszeivel. - Kezdődik!

*

Egész éjszaka vajúdtam; rettenetesen fáradt voltam, akárcsak a pilóta. Hiába mondtam neki, hogy nyugodtan menjen vissza a lakosztályba és pihenje ki magát a futamra, hajthatatlan volt. Mindenáron apás szülést akart, köldökzsinór elvágással és fürdetéssel egybekötve. A szülésznő folyamatosan figyelte, milyen gyakoriak a fájások s hogy mekkorára tágult ki a méhszáj. 
Napfelkelténél pörögtek csak fel igazán az események. Kis híján zsibbadásig szorítottam Lewis kezét, miközben nyomtam. Arcomon úgy folytak végig az apró izzadságcseppek, mintha a szakadó esőben feküdtem volna.
- Még egy nyomás és megvagyunk - szólalt meg a nővér, aki végig asszisztált a szülésnél. Furcsálltam, hogy nem a doktornő jelzett, de ő éppen azon volt, hogy ne fulladjon meg a kislányunk a köldökzsinórtól, ami a nyaka köré tekeredett. Miután felsírt, nekem is és az újdonsült apukának is könny szokott a szemébe. - Gratulálok! Mr Hamilton, szeretné elvágni a köldökzsinórt?
- Igen, szeretném - hebegte a férfi, amint megtörölte az arcát. A fürdetést követő percekben nem győztem gyönyörködni a rózsaszín takaróba bugyolált csöppségben. Nem érdekelt, hogy a bőrszíne kreol volt s nem fehér, mint az enyém. Egyszerűen tökéletes volt azokkal a hatalmas, sötétbarna íriszekkel és göndör hajjal, amit az édesapjától örökölt. - Annyira de annyira szeretlek...!
- Szeretném elkészíteni a karszalagot, amihez szükségem van a kicsi lány nevére - simított végig aprócska arcán a nővér, mire összenéztünk a világbajnokkal. Pár pillanatnyi csendet követően megszólalt. - Norma Lillian Hamilton.
- Köszönöm - biccentett mosolyogva a hölgy, én pedig felvontam a szemöldököm. - Marilyn Monroe hatással volt rád?
- Különleges nevet szerettem volna adni annak a nőnek, aki ugyanúgy megdobogtatja a szívem, mint az édesanyja - csókolt meg lassan és szenvedélyesen. Miután elhúzódott, beletúrt a hajába. - Tudom, kissé nyálasan hangzott. Megértem, ha nem tetszik vagy túl giccses... Szólhatok a nővérnek, hogy írja át.
- Ne...! A Norma Lilian tökéletes... Akárcsak a viselője - leheltem egy puszit a kislány arcára. Szempillái valóságos árnyékot vetettek orcájára. Göndör fürtjei kikandikáltak a sapka alól, ahogy az apukájának szoktak. Elvigyorodtam. - Le sem tagadhatod, hogy Norma a te lányod.
- Eszem ágában sincs ilyet tenni - vette a karjaiba az édesdeden alvó babát, aki hatalmasat szusszantott a pilóta homlokcsókját követően.
Könnyeim megállás nélkül gördültek lefelé arcomon. Bele sem mertem volna gondolni abba, hogy egyszer egy autóversenyző gyermekének fogok majd életet adni. Egy olyasvalakinek, akit évekig ki nem állhattam. De, a Sors már csak ilyen. Kifürkészhetetlen, hogyan és milyen személyeket sodor egymás karjaiba.

Sziasztok!
Ezennel vége a Roar első évadának 😄 Igen, jól olvashatjátok 😀 Sajnálom, hogy ilyen rövid lett, de már nem szerettem volna húzni-vonni a sztorit 😉😊 A második évad szereplőit már megtalálhatjátok a Szereplők menüpontban 😉 Nagyon szépen köszönöm a támogatást, amit ezalatt az idő alatt kaptam 😍 Örülök, hogy valaki a történet által szerette meg Lewis-t 😊 Remélem, a következő sztoriban is találkozom új olvasókkal és leendő rajongókkal 😀 Köszönöm az előző részhez érkezett 3 kommentárt - Dius, Lili és Tami 💖 -, illetve BellaLili-nek is az állandó bátorítást 💘! Nem tudom, mikor lesz Prológus, mozgalmas hetem lesz... A jövő hetem is még tele van titokkal... Igyekszem valamikor debütálni a Budapest extrákkal című fikcióval 😁! További szép estét, élvezzétek a nyár utolsó napjait 💗! Pusszpáá evribádii,
Macy

2017. július 31.

09.

There Are Worse Things I Could Do
2 hónappal később...

Aggódó tekintetek vettek körben a kórteremben, amitől kezdtem frusztráltnak érezni magam. Az infúzió lassan csöpögött mellettem, jobb kézfejemen egy branül ékeskedett. Nem emlékeztem, hogyan kerültem kórházba. Legfőképp az nem rémlett, miért. Az utolsó emlékem az az, ahogy megetetem a néhány hónapos tigriskölyköket. Ezt követően teljes képszakadás.
- Hogy érzed magad? - kérdezte Naya, miközben leült mellém és szorosan magához ölelt. Felsóhajtottam. - Rosszul. Hányingerem van.
- Az orvos azt mondta, ez normális a te állapotodban - mosolyodott el, nekem pedig felszaladt a szemöldököm. A húgom kuncogva a hasamra simította a kezét. - Nemsokára nagynéni leszek!
Elkerekedett szemekkel mértem végig a körülöttem levőket. Egy emberként mosolyogtak, az ikrek tekintete talán könnyes is volt. Megráztam a fejem.
- Az nem lehet. Én... Terhes? Nem, ez valami félreértés... Biztosan összekeverték egy másik lánnyal a leleteim. Tegnap megint alig ettem, szinte semmit... Biztosan ezért kerültem ide - dőltek belőlem a szavak, megállás nélkül. Nayara megforgatta a szemeit. - Az ingadozó súlyod miatt rendszertelen a menstruációd, igaz?
Aprót biccentettem, majd a szám elé kaptam a kezem. Lassan két hete késik... A naptáram szerint. Amióta rendszertelenül étkezem, kimaradoztak a vörös napok. Ettől függetlenül nem eshettem teherbe, hisz védekeztünk a pilótával. De, mi van akkor, ha esetleg elszakadt vagy lejárt az óvszer felhasználhatósági ideje?! Egyikőnk sem nézte meg...
- Szólunk az orvosnak, hogy felébredtél. Később még benézünk - simított végig a vállamon Eduardo, a többiek pedig kórusban s fülig érő vigyorral elköszöntek. Képtelen voltam megszólalni. Lehetetlennek tűnt, hogy bármit is mondjak. A kórterembe belépő doktornak sem tudtam köszönni; még mindig döbbenten meredtem takaróval borított hasamra. - Lousie, mostantól jobban oda kell figyelned magadra. A kicsi ugyan még egészséges, de ha így elhanyagolod az étkezéseket, nemcsak magadat bántod, de őt is. Beteggé válhat. Tudom, még korai megkérdeznem... Szeretnéd megtartani a babát?
Egyből a fehér köpenyes felé kaptam a fejem. Mégis hogy kérdezhet ilyesmit? A szívem szakadna meg, ha el kellene vetetnem a kicsit. Mindig is sarlatán dolognak tartottam az abortuszt. Egyszerűen borzasztó és undorító eljárás.
- Természetesen - vágtam rá azonnal, a doki pedig bólintott egyet s elhagyta a szobát. Az ablak felé fordulva utat engedtem könnyeimnek. Túl sok minden zúdult rám az elmúlt percekben. Épphogy lehunytam szemeim, megcsörrent a telefonom. Szipogva magamhoz vettem a készüléket. A kijelzőn villogó név láttán elfogott a kétségbeesés. Lewis. - Ne most!
Egy határozott mozdulattal kikapcsoltam a mobilt. Egyelőre nem szerettem volna beszélni vele. Ha, minden biztossá válik, megfogja tudni. Addig semmiféleképpen sem.

*

Pár héttel később... | 2016. október

Bátran kijelenthetem, hogy a várandóság meghozta az étvágyam. A nap 24 órájában ennék; a múlt éjszaka is képes voltam felkelni és megenni a vacsoramaradékot. Nayara és a szüleim, illetve az alapítvány dolgozói nem ismernek rám. Legnagyobb meglepetésemre, senki sem kérdezett az apa kiléte felől.
Egy ember azonban még nem tudott mindezekről. Ahogy az étvágyam jött, úgy osont el a bátorságom. A szívem már a terhességem legelső pillanatában telefont ragadt volna s tárcsázta volna Lewis-t, ám az eszem még várakozott. Mindenről beszélgettünk az elmúlt napokban, hetekben... Kivéve arról, hogy hamarosan apa lesz. Túl a 13. héten lassan esedékessé vált az a halogatott hívás.
Egy bögre, gőzölgő kakaó és a mobilom társaságában ültem ki a szobám erkélyére. Miután vettem egy nagy levegőt, megkerestem a világbajnok nevét és elindítottam a hívást. Néhány kicsöngés után felvette.
- Kezd gyanússá válni, hogy szinte minden nap beszélünk - hangja derűs volt, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra. Pár perc erejéig elővettem a szarkasztikus énem. - Ha zavarok, letehetem. Van sokkal izgalmasabb dolgom is, mint egy sztárpilótával csevegni. Majd' elfelejtettem... Gratulálok az 50. győzelmedhez!
- Köszönöm. Ezek szerint, figyelemmel kísérted az eseményeket - vonta le a következtetést, miközben én elfogyasztottam a kakaóm egy részét. - Igen, az egész hétvégét végig izgultam. Bár, a szívem mélyén éreztem, hogy felesleges.
- Évtizedek óta versenyzem, mégis minden egyes versenyen van bennem némi izgalom. Szerintem, ez teljesen normális - reagált a mondatomra; a háttérben ajtónyílásra lettem figyelmes. - Túl sokat beszéltünk rólam. Mesélj, mi van veled?
A jókedvemet azonnal szorongás és idegesség váltotta fel. Alsó ajkamba harapva tologattam ide-oda a bögrét az asztalon.
- Eduardo szabadságra küldött, így kicsit unalmasak a mindennapjaim. Nayara igyekszik programokat szervezni, de neki ott a tánc... Nekem maradt a tv, a zene és az olvasás - egy szóval sem említettem meg, miért vagyok itthon lassan 1 hónapja. - Nemsokára látjuk egymást, ugye?
- Holnap délután landolok Mexikóban - a levegőt szaporán kezdtem szedni, kis híján leszédültem a székről. - Ha van kedved, találkozhatnánk.
- Persze, semmi akadálya - vágtam rá gondolkodás nélkül s lenéztem a hasamra. Alig láthatóan, de növekedett. Nagyot nyelve felsóhajtottam, majd végigsimítottam a pocakomon. - Valamit mondanom kell, személyesen.
- Megijesztesz, valami baj van? - kérdezte aggodalmasan, mire könny szökött a szemembe. A manóba, rettentő érzékeny vagyok, már most. Mi lesz később? - Bajnak nem baj, legalábbis számomra nem az. Holnap elmondok mindent, nem telefonon szeretném.
Még beszéltünk egy keveset, aztán megszakítottuk a vonalat. Lábaimat magam alá hajtogatva meredtem a házunkkal szemben lévő parkra. El sem hiszem, hogy annyi átvergődött és álmatlan éjszaka után végre elmondhatom Lewis-nak, hogy nemsokára nemcsak az unokahúgára, hanem a saját gyerekére is vigyázhat.

*

Torkomban jókora gombóccal szálltam ki anya mellől, miután leparkolt a megbeszélt étterem előtt. Pulóveremet minél lejjebb húzva haladtam a bejárat felé, miközben hátrafordulva intettem egyet a sofőrömnek. Lábaimat mintha betonba öntötték volna, úgy cövekeltek le a pilótát meglátván. Most már nincs visszahátrálás!  Szedd össze magad, Cox!
Hajamba túrva közelítettem meg az asztalt, ahol Lewis várt rám. Azonnal felpattant a helyéről, arcon csókolt s kihúzta a székem. Fülig vörösödve foglaltam helyet, majd levettem a sapkám. Rettentő zavarban éreztem magam.
- Csodásan nézel ki - dicsért meg pár perc néma csend után, én pedig elmosolyodtam. A kicsi pont akkor rúgott egyet, mikor meg akartam szólalni. Elfojtottam a feltörni készülő nyögést. - Köszönöm. Kicsit összekaptam magam az utóbbi hónapokban. Többet eszem, mint régen és nem bánom.
- Ezt örömmel hallom. Tényleg, elképesztően gyönyörű vagy - alsó ajkamból lassan ömölhetett volna a vér, annyira belemélyesztettem fogaim. - De, nem hiszem, hogy erről szerettél volna személyesen beszélni velem.
- Nem, tényleg nem erről van szó - kortyoltam bele a narancslevembe, aztán lepillantottam a pocakomra. - A helyzet az, hogy... Babát várok. 3 hónapos.
Lewis szemei elkerekedtek, akárcsak ajkai. Mellkasa szabálytalanul emelkedett fel s le, ujjai kis híján szétroppantották a poharat. Fogalmam sem volt arról, hogy örömében reagált-e így, vagy dühében. Semmi se tudtam leolvasni arcáról.
- Megértem, ha nem szeretnéd vállalni, egyedül is megoldom valahogy. Keresek másodállás, vagy ilyesmi - kezdtem bele félénken, mire rendezte vonásait és a kezemért nyúlt. Szája széles mosolyra húzódott, tekintete elhomályosult. - El sem tudod hinni, mennyire boldog vagyok. Természetesen mindenben támogatlak titeket, ez nem is kérdés.
Hatalmas kő esett le a szívemről. Nem hittem volna, hogy a világbajnok ilyen pozitívan fogadja majd a hírt. Sőt.
- Költözz hozzám, Monaco-ba - nyögte ki pár pillanat múlva, én pedig a meglepettségtől majdnem lefordultam a székről. Csak tátogtam és pislogtam, mint hal a szatyorban. Az agyam teljesen leblokkolt. - A közelemben akarlak tudni téged és a babát is.
Szóhoz sem jutottam. Őszintén szólva, még sosem kellett ilyen nehéz döntést meghoznom. Kétségbeesetten meredtem a pilóta sötétbarna szemeibe. Hogyan döntsek? Nemcsak magamra, hanem a családomra és a barátaimra is gondolnom kell.
- Az evés után elmondom, hogy döntöttem - böktem ki közel negyed óra múlva, Lewis pedig megértően bólintott egyet.

Sziasztok!
Sikerült befejezni a fejezetet, így azonnal közzé is teszem 😀 Köszönöm BellaLili segítségét, illetve a kétségbeesett bejegyzésemhez érkezett 3 kommentárt - Lili, Dius és Petra -, nagyon megörültem, hogy van értelme írnom 😊 Igyekszem az Epilógussal, aztán lesz egy dizájn csere és lassan felkerül az új sztori fülszövege... Már alig várom 😁 További szép napot, vigyázzatok magatokra ebben a forróságban 😉 Pusszpáá evribádii,
Macy

2017. július 25.

Érdemes folytatni?

Sziasztok!

Hetek óta kint van a 8.fejezet, azonban magasról rá van tojva.😌 Ennyire rossz lett?😟 Esetleg ne fejezzem be ezt a történetet, hanem vágjak bele az újba?😕 Pötyögjétek ide, a bejegyzés alá, mi legyen!😊 Sokat segítene, mert én is szeretnék haladni a továbbiakkal és nem egy helyben toporogni 😕

Macy

2017. július 4.

08.

Sziasztok!
Hivatalosan is leérettségiztem - múlt szerdán kaptam meg a bizonyítványom😃 -, rendesen megdolgoztam érte😁💪 Mostantól van időm a történetekkel foglalkozni😊 Ha már a történeteknél tartunk... Átgondoltam az Újonc a gyárban-t és arra jutottam, hogy nem az lesz a következő sztori😊 Egy másik történethez több ötletem van, először azt írom meg s csak utána barangolnánk a brackley-i rengetegben😊 Szerencsére még időben gondoltam át, a design és a fülszöveg cseréje előtt😊 Tudom-tudom, beharangoztam már... Ne haragudjatok!😔 Szóval, a következő történet címe Budapest extrákkal😃 A fülszöveg megírás alatt, így arról még nem nyilatkozom😊 Köszönöm az előző részhez érkezett 1 kommentárt Diusnak, illetve a 3 pipát s BellaLili segítségét💕 1 fejezet...😊 A rész képe nem véletlenül ilyen... +18😊 Aki nem bírja az ilyesmit, nyugodtan ugorja át a fejezet első felét😊😏 További szép napot és jó olvasást kívánok💖
Pusszpáá evribádii, 
Macy

Valószínűleg a rendszertelen étkezésemnek köszönhetően olyannyira összeszűkült a gyomrom, hogy pár falatnál több nem ment le a torkomon. Az éhségemet szerencsére sikerült csillapítani, ám az adagom inkább egy kisgyerekéhez hasonlított, mintsem egy felnőttéhez. Térdeimet a mellkasomig felhúzva raktam le a villát a kezemből, mire Lewis rosszallóan megcsóválta a fejét. Lesütöttem a szemem.
- Ne mondj semmit - kértem halkan s lassan elnyúltam az ágyon. Lábaimmal kis híján lerúgtam a tálcát, melyen a pilóta üres és az én, salátával teli tányérunk volt. Kínos nevetés hagyta el ajkaimat. - Egy rakás szerencsétlenség vagyok. Nem is értem, mit láttál meg bennem.
- Olyan butaságokat beszélsz - sóhajtott fel, majd lerakta a tálcát a szőnyegre s fölém tornyosult. Szívem majdnem kiugrott a helyéről, ahogy benyúlt ideiglenes pizsama felsőm alá. Tökéletesen kitapinthatta a bordáim. Undorító vagyok. - Én elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Noha zavar, hogy megfeledkezel az étkezésről... De, nem akarlak megváltoztatni. Biztos vagyok benne, hogy nem is tudnálak.
Szavak nemigen jöttek a számra, inkább cselekedtem. Karjaimat Lewis tarkója köré fontam, ő pedig teketóriázás nélkül megcsókolt. A fejem búbjától egészen a lábujjaimig bizsergés fogta közre testem. Ellenkezni nem akartam s nem is tudtam.
Amint észbe kaptam, már meztelenül feküdtem a hófehér takarón. A világbajnok apró harapásokkal és puszikkal borította be a nyakam, illetve a melleim közti ösvényt.
- Gyönyörű vagy, Louise - hajolt a fülemhez és a fogai közé csíptette a fülcimpám. Nyöszörögve vergődtem izmos teste alatt. Ugyan nem először láttam félmeztelenül, de rendesen felizgatott. Minden egyes porcikám kiabált érintéséért. Alig halhatóan felnyögtem. - Fogalmad sincs arról, mit váltasz ki belőlem.
- Áruld el! - biztatott, miközben lejjebb tolta a bokszerét. Alsó ajkamba harapva körberajzoltam az iránytűt ábrázoló tetoválását. - Valami olyasmit, amit eddig még sosem éreztem. Eleinte kiábrándító volt, ahogy loholtál utánam... Most viszont nem zavar... Sőt. Szomorú lennék, ha nem így történtek volna a dolgok közöttünk.
- Ezt örömmel hallom - csókolt meg ráérősen s mielőtt még jobban belemelegedtünk volna, a bőröndjéhez sietett. Felvont szemöldökkel méregettem a kezében lévő borítékot, melyen a nevem virított, hatalmas betűkkel. Amikor felbontottam a fehér papírost, elakadt a lélegzetem. - 2 teljes hét Barbadoson?! Ez most komoly?
- Teljesen. Persze, csak ha akarod. Mehetek egyedül is, de nem lenne annyira kellemes - húzta el a száját, én pedig mosolyogva megforgattam a szemeim. - Nem vállalok felelősséget azért, ha két nap után megunod a társaságom.
- Dehogy fogom megunni - tornyosult ismételten fölém, majd megcsókolt és a fülem mögé tűrt egy tincset. - Minél jobban megakarlak ismerni.
Megráztam a fejem. Képtelenség, hogy ennyire felkeltettem volna az érdeklődését. Megannyi gyönyörű lány fordul meg körülötte és mégis engem szemelt ki. Felfoghatatlan ez számomra. Merengésemből Lewis finom puszijai rángattak ki. Sóhajtozva túrtam göndör fürtjeibe, melytől halk nyögés hagyta el ajkait.
- Még meggondolhatod magad. Nem erőltetem - susogta alig hallhatóan, miközben megszabadult az alsójától. - Biztosan szeretnéd?
Némi hezitálást követően aprót biccentettem. Miután valamelyest sikerült feszengésem csillapítani s az óvszer is a megfelelő helyre került, a világbajnok óvatosan egyesült velem. Szapora levegővételem lassacskán egyenletessé vált, teljesen ellazultam.
- Jól vagy? - suttogta a pilóta, majd egy csókot lehelt a homlokomra. Hevesen bólogattam; képtelen voltam megszólalni. Euforikus érzés lett úrrá rajtam. Az eddigieknél hangosabb sikoly tört fel belőlem, amikor Lewis fordított a pozíción s én kerültem felülre. - El sem tudod képzelni, mennyire izgatóbb vagy így.
- Csakugyan? - arcom lángolt, mintha leforráztam volna. A versenyző fenekembe markolva erősítette meg kijelentését. A fellegekben éreztem magam. Annyira tökéletes volt minden, hogy rövid időn belül robbantam, mint egy bomba. Testem percekkel később is remegett, szemeim előtt aprócska pontok cikáztak. A pilóta arcát a nyakamba fúrva húzott szorosan magához. Ajkai mindvégig a vállam érintették. - Ugye nem azért vagy szótlan, mert minél hamarabb elakarod felejteni az előbbieket?
Mosolyogva megráztam a fejem s egy puszit nyomtam az arcára. Kavarogtak a gondolataim. Egyáltalán nem bántam meg, hogy lefeküdtem a világbajnokkal. Régóta nem éreztem ilyesfajta forróságot és vágyat valaki iránt.
- Tökéletes volt - szólaltam meg halkan, miközben szembefordultam a pilótával. Homlokomat a mellkasának támasztva hagytam, hogy cirógassa a hátam és puszikkal halmozza el a hajam. - Sokkal jobb, mint amilyennek elképzeltem.

*

Másnap délelőtt vetett ki minket az ágy. Lewis-nak volt még egy kis elintéznivalója a csapattal, így egy gyors zuhanyt követően el is hagyta a lakosztályt. Sokáig csak unottan szörföztem a tv csatornák között, aztán fogtam magam és lefürödtem. Miután felöltöztem, lerobogtam a recepcióra s kértem egy taxit. Az idő sokkal jobbra fordult a tegnapihoz képest, le akartam cserélni a hosszú ujjút egy rövidebbre.
- Fél óra múlva érted megyek. Arra gondoltam, hogy ebédelhetnénk együtt. Csak, ha szeretnéd - vetette fel búcsúzóul a világbajnok, amint szóltam neki, hogy ne lepődjön meg az üres lakosztály láttán, ha visszaér. Bólintottam egyet, amit persze nem látott. - Később találkozunk!
Amikor felértem a lakosztályba, azonnal a bőröndömhöz siettem. Szerencsére a legalján volt egy ceruzaszoknya és egy top, amit a futamra szerettem volna felvenni, ám az időjárás keresztül húzta a számításaim. Miután átvedlettem a nyárias öltözékbe, hajamat alaposan kifésültem s készítettem egy szolid sminket. Elégedetten mértem végig magam.
A hallban vártam a világbajnokot, aki néhány perccel a leértem után lépte át a szálloda bejáratának küszöbét. Elismerően hümmögött, ahogy végigfuttatta rajtam sötétbarna íriszeit.
- Kifogástalanul nézel ki - csókolt arcon, majd összekulcsolta ujjainkat s így andalogtunk az autóhoz. A pályán történtek másodpercek alatt villantak fel előttem; a hideg is kirázott. Lewis azonnal észrevette, hogy valami nincs rendben. - Mi a baj?
- Semmi. Csak eszembe jutott, mi történt tegnap - húztam el a számat, ő pedig szomorúan felsóhajtott és megszorította a kezem. - Legközelebb jobban odafigyelek rád.
- Az én hibám volt, nem a tiéd - mondtam, ezzel is ostorozva magam. Ez volt az igazság. Csakis magamnak köszönhettem, hogy az immunrendszerem és a testem tönkre ment az önsanyargatástól... Mert ez az volt. Valamikor direkt nem ettem, de általában nem jutott rá időm. Megcsóváltam a fejem. - Aki minderről tehet, az csak és kizárólag én vagyok.
Az étteremig egyikünk sem szólt a másikhoz. Csendben hallgattuk a rádióban szóló dalokat, miközben Lewis ujjai egybefonódtak az enyémekkel. Elmosolyodtam. Lassan kezdtem azt érezni, hogy nemcsak a vadmacskák és a családom, hanem Lewis számára is fontos vagyok.

2017. június 3.

07.

Sziasztok!
Köszönöm az előző részhez érkezett 2 kommentárt - Emily Ross és Alissa 😍 -, illetve a 6 pipát és BellaLili-nek a segítséget 💓! A visszaszámlálást elindítom: 3 rész és Újonc a gyárban 😀 Már nagyon készülök 😀 További szép napot 💜!  Pusszpáá evribádii,
Macy


Power
2016. július 31., Hockenheim 

Egy hatalmas ásítást elnyomva raktam az ágy mellé aprócska bőröndömet, miután megérkeztem a Hockenheimring-től körülbelül fél órára lévő szállodába. Hálás voltam Eduardo-nak, amiért megszervezett mindent az utazással és a szállással kapcsolatban. Egy aprócska bökkenő volt csupán: Hogyan jutok be a pályára?
Gondolataimban és egy kád, forró fürdőben elmerülve hunytam le pár percre a szemem. Kopogásra kaptam fel a fejem; lemondóan csavartam magam köré egy törülközőt s nyitottam ajtót a szobapincérnek, aki egy borítékot nyújtott át.
- Köszönöm - mondtam halovány mosolyt az arcomra erőltetve, a srác pedig biccentett egyet és sarkon fordult. A boríték tartalma egy, az arcképemmel ellátott beléptetőkártya volt és egy aprócska üzenet: Mr Ecclestone érdeme. Ezzel közlekedhetsz a paddockban. Jó szórakozást! Add át üdvözletem Lewis-nak! Ed
Jövök egyel a főnöknek - gondoltam, majd lassan nekiláttam a készülődésnek. Nem vittem túlzásba az öltözködést, ahogyan a sminkelést sem. Hajamat alaposan kifésültem, aztán copfba fogtam s már indultam is a Hockenheimring-re.

*

Kis híján agyon tapostak az aláírásra és képre váró rajongók, ahogyan átverekedtem magam közöttük. Jó néhány szitkozódó megjegyzést és mogorva pillantást zsebeltem be a húzásommal, de cseppet sem érdekelt. Papír híján telefonomat szorongattam, hátha egy fénykép erejéig elkapom a britet.
A futam kezdése előtt körülbelül másfél órával megérkeztek a várva várt pilóták. Lewis az elsők között ragadta magához a dedikálásra váró képeket, sapkákat s egyéb aláírható relikviákat. Amikor elém ért, egy pillanatra elakadt a lélegzete.
- Kérhetek egy képet, bajnok? - nyújtottam felé a telefonom, ő pedig még mindig lefagyva készített rólunk egy fotót. Nem kaptam vissza rögtön a készüléket; a pilóta szorgosan pötyögött valamit és csak utána csúsztatta a tenyerembe, majd rám kacsintott. Mielőtt ellépett volna tőlem, a fülemhez hajolt. - Nézd meg a jegyzeteid. Később találkozunk!
Felvont szemöldökkel nyitottam meg az említett alkalmazást; a rövidke üzenetben mindössze annyi állt, hogy a futam után várjam a Mercedes vendéglátó egységénél, semmiféleképpen se lépjek le, illetve megjegyezte, hogy csinos vagyok ma. Elvörösödve indultam a helyemre, ami a boxutca felett kialakított Race Club volt. Az Ezüstnyilak VIP részlege teles tele volt fontos személyekkel, különböző hírességekkel. Kívülállónak éreztem magam; az izgalomtól remegett a gyomrom s a lábaim. Az ájulás szélére sodródva ültem le egy üres asztalhoz, aztán kértem a legközelebbi pincértől egy üveg ásványvizet. Hogyan fogom kibírni a futam végéig? - robogott végig az agyamon a gondolat, miközben a körülöttem ülők egy emberként álltak vigyázzba, amikor felcsendültek a német himnusz első akkordjai. Az asztalba kapaszkodva, kettőt látva mindenből s felettébb türelmetlenül vártam már az egykori, hatalomra éhes vezérrel megáldott nép dicsénekét. Valósággal nyekkent alattam a szék, ahogy leültem rá.
A szédülés valamelyest enyhült, mikor kortyoltam párat a hűs nedűből, a fejfájásom viszont csak erősödött. Halvány sejtésem sem volt arról, mi a bajom... Talán a repülőn kapott ételtől produkálok ilyen csapnivaló tüneteket, vagy a időzónák közti eltérés okozott problémát a szervezetemben. Essünk már túl a versenyen! - villant fel az aprócska, dühtől elvörösödött lámpa az agyamban.

*

Nagyon örültem Lewis győzelmének. Játszi könnyedséggel kapta el a rajtot, amivel ha jól tudom, sokáig gondjai voltak az utóbbi időben. Az ezt követő körök már gyerekjátéknak számítottak. Az első helyezés garantáltan pozitívan hat majd a nyári szünetére - gondoltam, miközben felkerestem a Mercedes vendéglátó egységét. Pont időben érkeztem; a világbajnok fáradtan, de boldogan lépett ki a mozgó épületből.
- Gratulálok! - húztam széles mosolyra a szám, majd megöleltem. Karjait szorosan a csípőm köré fonva tolt el egy kicsit magától s egy puszit lehelt ajkaim sarkába. - Nem vagyok pezsgőszagú? A srácok nyakon öntöttek, alig tudtam lemosni magamról.
- Nem, csak a tusfürdőt érzem - haraptam be alsó ajkam. Isteni illata volt. Eszembe jutott, amikor nálunk zuhanyozott... Azt a csókot míg élek, nem felejtem el. Alig észrevehetően megcsóváltam a fejem s felnéztem a férfi arcára. Semmivel sem tudtam volna levakarni ajkairól a vigyort. - Déjà vu?
- A fejembe látsz - bólogattam, mire megcsókolt és összekulcsolta ujjainkat. A boxutca felé vettük az irányt, melynek kijáratában egy sötétkék Mercedes állt. Lewis izgatottan nyitotta ki nekem az anyósülés felőli ajtót. - Ez a kocsi egy idei darab, 2 éve volt szerencsém egy hasonlót vezetni. Nem mindennapi pályabejárás volt, az biztos.
A gyomrom bukfencezett egy nagyot; kezdtem izgulni, de nem a testi épségem miatt. Nem vagyok benne biztos, hogy egy egyszerű sétakocsikázáson veszek majd részt. Miután a világbajnok is bekötötte magát, lassan kigördültünk a ringre.
Az első pár száz métert nyugodtan, ráérősen tettük meg. Tekintetem az elsuhanó táj s a pilóta között cikázott. Aztán, hirtelen minden felgyorsult. A pulzusom egyszerre emelkedett a kilométeróra számlálójával; a kanyarokban kis híján kirepültem a csukott ajtón. Ajkaimon mégis mosoly ült.
- Ez valami észveszejtő - nyögtem ki az utolsó kanyarszakaszhoz érve, mire Lewis nekilátott néhány aszfaltfánk készítésének. Torkom szakadtából sikítottam s erősen kapaszkodtam az ülésbe. Az autót körbevette a füst, mely a gumiégetés során keletkezett. Úgy a hatodik körnél kezdett igazán forogni velem a világ. - Lewis, kérlek... Állj meg...
- Te jó ég, falfehér vagy! - lépett rögtön a fékre. Végigsimított az arcomon, majd ismét gyújtást adott a járműre. - Elmegyünk a hotelbe, ahol megszálltam. Oké?
- Oké - suttogtam halántékom masszírozva. A jókedvemet saját magam tettem tönkre. Pff. Negyed óra múlva a sportautó egy nagy épület előtt állt meg, melynek bejáratánál egy londiner várakozott. Amikor meglátta a világbajnokot, a kocsihoz sietett s kinyitottam az anyósülés ajtaját. - Hölgyem.
- Köszönöm - biccentettem, aztán arrébb araszoltam. A lábaim mintha ólomból lettek volna. Lewis finoman átkarolta a derekam, majd fellifteztünk a lakosztálya emeletére. Erőtlenül zuhantam az ágyra, ahol néhány perce lehunytam a szemem. Miután valamelyest elmúlt a szédülés, óvatosan felültem, lerúgtam a cipőim s törökülésbe fészkeltem magam. A pilóta veséig hatoló tekintettel méregetett. - Ne haragudj, hogy elrontottam a pályabejárást. Már a futam kezdetekor rosszul voltam, szóval nem a te hibád, még mielőtt magad okolnád.
- Semmi baj. Ettél ma valamit? - érdeklődött, miközben magához vette a szoba vezetékes telefonját. Hevesen megráztam a fejem. - A repülőn néhány falatot, de borzalmas volt.
- Rendelek kaját, addig zuhanyozz le! A bőröndömben van póló meg bokszer, amit felvehetsz - lehelt egy puszit a homlokomra s már tárcsázta is a szobaszervízt. Tettem, ahogy mondta. Legnagyobb meglepetésemre, a zuhanykabin polcán találtam női tusfürdőt, amivel alaposan átmasszíroztam mindenem. Amint megszárítkoztam, felvettem egy logókkal ellátott, fehér pólót és egy alsót. Elnevettem magam, mikor belenéztem a tükörbe. A felső jó pár számmal nagyobb volt, a térdem felett ért véget. Hajamat kiengedtem s ujjaimmal néhányszor átfésültem. Mire kész lettem, a rendelés is megérkezett. - Pontos vagyok?
- Igen... És nem mellesleg nagyon csinos - simított végig a karomon, miközben leültünk az asztalhoz. Elvörösödve láttam neki az ételnek, ami grillezett csirkemell volt, paradicsomsalátával. - Köszönöm. Meg sem érdemlem, hogy így bánj velem... Azok után, ahogy otthon viselkedtem...
- Felejtsük el, rendben? Én nem is emlékszem, milyen voltál akkor. A lényeg, hogy most itt vagyunk... Kettesben - csókolt meg hosszan, szenvedélyesen. Hasam nem díjazta a romantikát, hangos korgással jelezte telítetlenségét. Lewis kuncogva elhúzódott. - Együnk, még csomó időnk van egymásra.
Sikerült ismételten zavarba hoznia. Miért csinálja ezt velem?