2017. július 25.

Érdemes folytatni?

Sziasztok!

Hetek óta kint van a 8.fejezet, azonban magasról rá van tojva.😌 Ennyire rossz lett?😟 Esetleg ne fejezzem be ezt a történetet, hanem vágjak bele az újba?😕 Pötyögjétek ide, a bejegyzés alá, mi legyen!😊 Sokat segítene, mert én is szeretnék haladni a továbbiakkal és nem egy helyben toporogni 😕

Macy

2017. július 4.

08.

Sziasztok!
Hivatalosan is leérettségiztem - múlt szerdán kaptam meg a bizonyítványom😃 -, rendesen megdolgoztam érte😁💪 Mostantól van időm a történetekkel foglalkozni😊 Ha már a történeteknél tartunk... Átgondoltam az Újonc a gyárban-t és arra jutottam, hogy nem az lesz a következő sztori😊 Egy másik történethez több ötletem van, először azt írom meg s csak utána barangolnánk a brackley-i rengetegben😊 Szerencsére még időben gondoltam át, a design és a fülszöveg cseréje előtt😊 Tudom-tudom, beharangoztam már... Ne haragudjatok!😔 Szóval, a következő történet címe Budapest extrákkal😃 A fülszöveg megírás alatt, így arról még nem nyilatkozom😊 Köszönöm az előző részhez érkezett 1 kommentárt Diusnak, illetve a 3 pipát s BellaLili segítségét💕 1 fejezet...😊 A rész képe nem véletlenül ilyen... +18😊 Aki nem bírja az ilyesmit, nyugodtan ugorja át a fejezet első felét😊😏 További szép napot és jó olvasást kívánok💖
Pusszpáá evribádii, 
Macy

Valószínűleg a rendszertelen étkezésemnek köszönhetően olyannyira összeszűkült a gyomrom, hogy pár falatnál több nem ment le a torkomon. Az éhségemet szerencsére sikerült csillapítani, ám az adagom inkább egy kisgyerekéhez hasonlított, mintsem egy felnőttéhez. Térdeimet a mellkasomig felhúzva raktam le a villát a kezemből, mire Lewis rosszallóan megcsóválta a fejét. Lesütöttem a szemem.
- Ne mondj semmit - kértem halkan s lassan elnyúltam az ágyon. Lábaimmal kis híján lerúgtam a tálcát, melyen a pilóta üres és az én, salátával teli tányérunk volt. Kínos nevetés hagyta el ajkaimat. - Egy rakás szerencsétlenség vagyok. Nem is értem, mit láttál meg bennem.
- Olyan butaságokat beszélsz - sóhajtott fel, majd lerakta a tálcát a szőnyegre s fölém tornyosult. Szívem majdnem kiugrott a helyéről, ahogy benyúlt ideiglenes pizsama felsőm alá. Tökéletesen kitapinthatta a bordáim. Undorító vagyok. - Én elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Noha zavar, hogy megfeledkezel az étkezésről... De, nem akarlak megváltoztatni. Biztos vagyok benne, hogy nem is tudnálak.
Szavak nemigen jöttek a számra, inkább cselekedtem. Karjaimat Lewis tarkója köré fontam, ő pedig teketóriázás nélkül megcsókolt. A fejem búbjától egészen a lábujjaimig bizsergés fogta közre testem. Ellenkezni nem akartam s nem is tudtam.
Amint észbe kaptam, már meztelenül feküdtem a hófehér takarón. A világbajnok apró harapásokkal és puszikkal borította be a nyakam, illetve a melleim közti ösvényt.
- Gyönyörű vagy, Louise - hajolt a fülemhez és a fogai közé csíptette a fülcimpám. Nyöszörögve vergődtem izmos teste alatt. Ugyan nem először láttam félmeztelenül, de rendesen felizgatott. Minden egyes porcikám kiabált érintéséért. Alig halhatóan felnyögtem. - Fogalmad sincs arról, mit váltasz ki belőlem.
- Áruld el! - biztatott, miközben lejjebb tolta a bokszerét. Alsó ajkamba harapva körberajzoltam az iránytűt ábrázoló tetoválását. - Valami olyasmit, amit eddig még sosem éreztem. Eleinte kiábrándító volt, ahogy loholtál utánam... Most viszont nem zavar... Sőt. Szomorú lennék, ha nem így történtek volna a dolgok közöttünk.
- Ezt örömmel hallom - csókolt meg ráérősen s mielőtt még jobban belemelegedtünk volna, a bőröndjéhez sietett. Felvont szemöldökkel méregettem a kezében lévő borítékot, melyen a nevem virított, hatalmas betűkkel. Amikor felbontottam a fehér papírost, elakadt a lélegzetem. - 2 teljes hét Barbadoson?! Ez most komoly?
- Teljesen. Persze, csak ha akarod. Mehetek egyedül is, de nem lenne annyira kellemes - húzta el a száját, én pedig mosolyogva megforgattam a szemeim. - Nem vállalok felelősséget azért, ha két nap után megunod a társaságom.
- Dehogy fogom megunni - tornyosult ismételten fölém, majd megcsókolt és a fülem mögé tűrt egy tincset. - Minél jobban megakarlak ismerni.
Megráztam a fejem. Képtelenség, hogy ennyire felkeltettem volna az érdeklődését. Megannyi gyönyörű lány fordul meg körülötte és mégis engem szemelt ki. Felfoghatatlan ez számomra. Merengésemből Lewis finom puszijai rángattak ki. Sóhajtozva túrtam göndör fürtjeibe, melytől halk nyögés hagyta el ajkait.
- Még meggondolhatod magad. Nem erőltetem - susogta alig hallhatóan, miközben megszabadult az alsójától. - Biztosan szeretnéd?
Némi hezitálást követően aprót biccentettem. Miután valamelyest sikerült feszengésem csillapítani s az óvszer is a megfelelő helyre került, a világbajnok óvatosan egyesült velem. Szapora levegővételem lassacskán egyenletessé vált, teljesen ellazultam.
- Jól vagy? - suttogta a pilóta, majd egy csókot lehelt a homlokomra. Hevesen bólogattam; képtelen voltam megszólalni. Euforikus érzés lett úrrá rajtam. Az eddigieknél hangosabb sikoly tört fel belőlem, amikor Lewis fordított a pozíción s én kerültem felülre. - El sem tudod képzelni, mennyire izgatóbb vagy így.
- Csakugyan? - arcom lángolt, mintha leforráztam volna. A versenyző fenekembe markolva erősítette meg kijelentését. A fellegekben éreztem magam. Annyira tökéletes volt minden, hogy rövid időn belül robbantam, mint egy bomba. Testem percekkel később is remegett, szemeim előtt aprócska pontok cikáztak. A pilóta arcát a nyakamba fúrva húzott szorosan magához. Ajkai mindvégig a vállam érintették. - Ugye nem azért vagy szótlan, mert minél hamarabb elakarod felejteni az előbbieket?
Mosolyogva megráztam a fejem s egy puszit nyomtam az arcára. Kavarogtak a gondolataim. Egyáltalán nem bántam meg, hogy lefeküdtem a világbajnokkal. Régóta nem éreztem ilyesfajta forróságot és vágyat valaki iránt.
- Tökéletes volt - szólaltam meg halkan, miközben szembefordultam a pilótával. Homlokomat a mellkasának támasztva hagytam, hogy cirógassa a hátam és puszikkal halmozza el a hajam. - Sokkal jobb, mint amilyennek elképzeltem.

*

Másnap délelőtt vetett ki minket az ágy. Lewis-nak volt még egy kis elintéznivalója a csapattal, így egy gyors zuhanyt követően el is hagyta a lakosztályt. Sokáig csak unottan szörföztem a tv csatornák között, aztán fogtam magam és lefürödtem. Miután felöltöztem, lerobogtam a recepcióra s kértem egy taxit. Az idő sokkal jobbra fordult a tegnapihoz képest, le akartam cserélni a hosszú ujjút egy rövidebbre.
- Fél óra múlva érted megyek. Arra gondoltam, hogy ebédelhetnénk együtt. Csak, ha szeretnéd - vetette fel búcsúzóul a világbajnok, amint szóltam neki, hogy ne lepődjön meg az üres lakosztály láttán, ha visszaér. Bólintottam egyet, amit persze nem látott. - Később találkozunk!
Amikor felértem a lakosztályba, azonnal a bőröndömhöz siettem. Szerencsére a legalján volt egy ceruzaszoknya és egy top, amit a futamra szerettem volna felvenni, ám az időjárás keresztül húzta a számításaim. Miután átvedlettem a nyárias öltözékbe, hajamat alaposan kifésültem s készítettem egy szolid sminket. Elégedetten mértem végig magam.
A hallban vártam a világbajnokot, aki néhány perccel a leértem után lépte át a szálloda bejáratának küszöbét. Elismerően hümmögött, ahogy végigfuttatta rajtam sötétbarna íriszeit.
- Kifogástalanul nézel ki - csókolt arcon, majd összekulcsolta ujjainkat s így andalogtunk az autóhoz. A pályán történtek másodpercek alatt villantak fel előttem; a hideg is kirázott. Lewis azonnal észrevette, hogy valami nincs rendben. - Mi a baj?
- Semmi. Csak eszembe jutott, mi történt tegnap - húztam el a számat, ő pedig szomorúan felsóhajtott és megszorította a kezem. - Legközelebb jobban odafigyelek rád.
- Az én hibám volt, nem a tiéd - mondtam, ezzel is ostorozva magam. Ez volt az igazság. Csakis magamnak köszönhettem, hogy az immunrendszerem és a testem tönkre ment az önsanyargatástól... Mert ez az volt. Valamikor direkt nem ettem, de általában nem jutott rá időm. Megcsóváltam a fejem. - Aki minderről tehet, az csak és kizárólag én vagyok.
Az étteremig egyikünk sem szólt a másikhoz. Csendben hallgattuk a rádióban szóló dalokat, miközben Lewis ujjai egybefonódtak az enyémekkel. Elmosolyodtam. Lassan kezdtem azt érezni, hogy nemcsak a vadmacskák és a családom, hanem Lewis számára is fontos vagyok.

2017. június 3.

07.

Sziasztok!
Köszönöm az előző részhez érkezett 2 kommentárt - Emily Ross és Alissa 😍 -, illetve a 6 pipát és BellaLili-nek a segítséget 💓! A visszaszámlálást elindítom: 3 rész és Újonc a gyárban 😀 Már nagyon készülök 😀 További szép napot 💜!  Pusszpáá evribádii,
Macy


Power
2016. augusztus 28., Hockenheim 

Egy hatalmas ásítást elnyomva raktam az ágy mellé aprócska bőröndömet, miután megérkeztem a Hockenheimring-től körülbelül fél órára lévő szállodába. Hálás voltam Eduardo-nak, amiért megszervezett mindent az utazással és a szállással kapcsolatban. Egy aprócska bökkenő volt csupán: Hogyan jutok be a pályára?
Gondolataimban és egy kád, forró fürdőben elmerülve hunytam le pár percre a szemem. Kopogásra kaptam fel a fejem; lemondóan csavartam magam köré egy törülközőt s nyitottam ajtót a szobapincérnek, aki egy borítékot nyújtott át.
- Köszönöm - mondtam halovány mosolyt az arcomra erőltetve, a srác pedig biccentett egyet és sarkon fordult. A boríték tartalma egy, az arcképemmel ellátott beléptetőkártya volt és egy aprócska üzenet: Mr Ecclestone érdeme. Ezzel közlekedhetsz a paddockban. Jó szórakozást! Add át üdvözletem Lewis-nak! Ed
Jövök egyel a főnöknek - gondoltam, majd lassan nekiláttam a készülődésnek. Nem vittem túlzásba az öltözködést, ahogyan a sminkelést sem. Hajamat alaposan kifésültem, aztán copfba fogtam s már indultam is a Hockenheimring-re.

*

Kis híján agyon tapostak az aláírásra és képre váró rajongók, ahogyan átverekedtem magam közöttük. Jó néhány szitkozódó megjegyzést és mogorva pillantást zsebeltem be a húzásommal, de cseppet sem érdekelt. Papír híján telefonomat szorongattam, hátha egy fénykép erejéig elkapom a britet.
A futam kezdése előtt körülbelül másfél órával megérkeztek a várva várt pilóták. Lewis az elsők között ragadta magához a dedikálásra váró képeket, sapkákat s egyéb aláírható relikviákat. Amikor elém ért, egy pillanatra elakadt a lélegzete.
- Kérhetek egy képet, bajnok? - nyújtottam felé a telefonom, ő pedig még mindig lefagyva készített rólunk egy fotót. Nem kaptam vissza rögtön a készüléket; a pilóta szorgosan pötyögött valamit és csak utána csúsztatta a tenyerembe, majd rám kacsintott. Mielőtt ellépett volna tőlem, a fülemhez hajolt. - Nézd meg a jegyzeteid. Később találkozunk!
Felvont szemöldökkel nyitottam meg az említett alkalmazást; a rövidke üzenetben mindössze annyi állt, hogy a futam után várjam a Mercedes vendéglátó egységénél, semmiféleképpen se lépjek le, illetve megjegyezte, hogy csinos vagyok ma. Elvörösödve indultam a helyemre, ami a boxutca felett kialakított Race Club volt. Az Ezüstnyilak VIP részlege teles tele volt fontos személyekkel, különböző hírességekkel. Kívülállónak éreztem magam; az izgalomtól remegett a gyomrom s a lábaim. Az ájulás szélére sodródva ültem le egy üres asztalhoz, aztán kértem a legközelebbi pincértől egy üveg ásványvizet. Hogyan fogom kibírni a futam végéig? - robogott végig az agyamon a gondolat, miközben a körülöttem ülők egy emberként álltak vigyázzba, amikor felcsendültek a német himnusz első akkordjai. Az asztalba kapaszkodva, kettőt látva mindenből s felettébb türelmetlenül vártam már az egykori, hatalomra éhes vezérrel megáldott nép dicsénekét. Valósággal nyekkent alattam a szék, ahogy leültem rá.
A szédülés valamelyest enyhült, mikor kortyoltam párat a hűs nedűből, a fejfájásom viszont csak erősödött. Halvány sejtésem sem volt arról, mi a bajom... Talán a repülőn kapott ételtől produkálok ilyen csapnivaló tüneteket, vagy a időzónák közti eltérés okozott problémát a szervezetemben. Essünk már túl a versenyen! - villant fel az aprócska, dühtől elvörösödött lámpa az agyamban.

*

Nagyon örültem Lewis győzelmének. Játszi könnyedséggel kapta el a rajtot, amivel ha jól tudom, sokáig gondjai voltak az utóbbi időben. Az ezt követő körök már gyerekjátéknak számítottak. Az első helyezés garantáltan pozitívan hat majd a nyári szünetére - gondoltam, miközben felkerestem a Mercedes vendéglátó egységét. Pont időben érkeztem; a világbajnok fáradtan, de boldogan lépett ki a mozgó épületből.
- Gratulálok! - húztam széles mosolyra a szám, majd megöleltem. Karjait szorosan a csípőm köré fonva tolt el egy kicsit magától s egy puszit lehelt ajkaim sarkába. - Nem vagyok pezsgőszagú? A srácok nyakon öntöttek, alig tudtam lemosni magamról.
- Nem, csak a tusfürdőt érzem - haraptam be alsó ajkam. Isteni illata volt. Eszembe jutott, amikor nálunk zuhanyozott... Azt a csókot míg élek, nem felejtem el. Alig észrevehetően megcsóváltam a fejem s felnéztem a férfi arcára. Semmivel sem tudtam volna levakarni ajkairól a vigyort. - Déjà vu?
- A fejembe látsz - bólogattam, mire megcsókolt és összekulcsolta ujjainkat. A boxutca felé vettük az irányt, melynek kijáratában egy sötétkék Mercedes állt. Lewis izgatottan nyitotta ki nekem az anyósülés felőli ajtót. - Ez a kocsi egy idei darab, 2 éve volt szerencsém egy hasonlót vezetni. Nem mindennapi pályabejárás volt, az biztos.
A gyomrom bukfencezett egy nagyot; kezdtem izgulni, de nem a testi épségem miatt. Nem vagyok benne biztos, hogy egy egyszerű sétakocsikázáson veszek majd részt. Miután a világbajnok is bekötötte magát, lassan kigördültünk a ringre.
Az első pár száz métert nyugodtan, ráérősen tettük meg. Tekintetem az elsuhanó táj s a pilóta között cikázott. Aztán, hirtelen minden felgyorsult. A pulzusom egyszerre emelkedett a kilométeróra számlálójával; a kanyarokban kis híján kirepültem a csukott ajtón. Ajkaimon mégis mosoly ült.
- Ez valami észveszejtő - nyögtem ki az utolsó kanyarszakaszhoz érve, mire Lewis nekilátott néhány aszfaltfánk készítésének. Torkom szakadtából sikítottam s erősen kapaszkodtam az ülésbe. Az autót körbevette a füst, mely a gumiégetés során keletkezett. Úgy a hatodik körnél kezdett igazán forogni velem a világ. - Lewis, kérlek... Állj meg...
- Te jó ég, falfehér vagy! - lépett rögtön a fékre. Végigsimított az arcomon, majd ismét gyújtást adott a járműre. - Elmegyünk a hotelbe, ahol megszálltam. Oké?
- Oké - suttogtam halántékom masszírozva. A jókedvemet saját magam tettem tönkre. Pff. Negyed óra múlva a sportautó egy nagy épület előtt állt meg, melynek bejáratánál egy londiner várakozott. Amikor meglátta a világbajnokot, a kocsihoz sietett s kinyitottam az anyósülés ajtaját. - Hölgyem.
- Köszönöm - biccentettem, aztán arrébb araszoltam. A lábaim mintha ólomból lettek volna. Lewis finoman átkarolta a derekam, majd fellifteztünk a lakosztálya emeletére. Erőtlenül zuhantam az ágyra, ahol néhány perce lehunytam a szemem. Miután valamelyest elmúlt a szédülés, óvatosan felültem, lerúgtam a cipőim s törökülésbe fészkeltem magam. A pilóta veséig hatoló tekintettel méregetett. - Ne haragudj, hogy elrontottam a pályabejárást. Már a futam kezdetekor rosszul voltam, szóval nem a te hibád, még mielőtt magad okolnád.
- Semmi baj. Ettél ma valamit? - érdeklődött, miközben magához vette a szoba vezetékes telefonját. Hevesen megráztam a fejem. - A repülőn néhány falatot, de borzalmas volt.
- Rendelek kaját, addig zuhanyozz le! A bőröndömben van póló meg bokszer, amit felvehetsz - lehelt egy puszit a homlokomra s már tárcsázta is a szobaszervízt. Tettem, ahogy mondta. Legnagyobb meglepetésemre, a zuhanykabin polcán találtam női tusfürdőt, amivel alaposan átmasszíroztam mindenem. Amint megszárítkoztam, felvettem egy logókkal ellátott, fehér pólót és egy alsót. Elnevettem magam, mikor belenéztem a tükörbe. A felső jó pár számmal nagyobb volt, a térdem felett ért véget. Hajamat kiengedtem s ujjaimmal néhányszor átfésültem. Mire kész lettem, a rendelés is megérkezett. - Pontos vagyok?
- Igen... És nem mellesleg nagyon csinos - simított végig a karomon, miközben leültünk az asztalhoz. Elvörösödve láttam neki az ételnek, ami grillezett csirkemell volt, paradicsomsalátával. - Köszönöm. Meg sem érdemlem, hogy így bánj velem... Azok után, ahogy otthon viselkedtem...
- Felejtsük el, rendben? Én nem is emlékszem, milyen voltál akkor. A lényeg, hogy most itt vagyunk... Kettesben - csókolt meg hosszan, szenvedélyesen. Hasam nem díjazta a romantikát, hangos korgással jelezte telítetlenségét. Lewis kuncogva elhúzódott. - Együnk, még csomó időnk van egymásra.
Sikerült ismételten zavarba hoznia. Miért csinálja ezt velem?

2016. november 20.

06.

Sziasztok!
Volt némi ihletem, így sikerült megírnom a folytatást 😀 Hamarosan végéhez ér a történet - akárcsak a szezon 😢 -, ezért nem is szeretném sokáig húzni 😊 Nagyon szépen köszönöm a 2 kommentárt - Alissa és BezTina 💖 - és a 8 pipát 💋💓! Igyekszem a folytatással 😏 Már alig várom, hogy elkezdhessem az új történetet, melynek szorgosan gondolkodom a fülszövegén 😁 Bevallom, az a téma igencsak messze áll tőlem, ugyanis sík idióta vagyok a mérnöki dolgokhoz, de igyekszem utánanézni és meg is érteni 😅 Ám mivel ez is egy fikció lesz, inkább a saját agyszüleményeimre fogok koncentrálni 😊 Eleget fecsegtem... Szép hetet és jó olvasást kívánok 😍! Pusszpáá evribádii,
Macy

A csengő hangjára riadtam fel hajnalban. Alig kelt fel a nap, de máris zaklatnak - gondoltam, miközben magamra kaptam egy köntöst s leslattyogtam ajtót nyitni. Meglepett mosoly kúszott arcomra, amikor megláttam Lewis-t. Egyik kezében egy sporttáska pihent, míg másikkal egy félig megüresedett ásványvizes palackot szorongatott. Pólója izzadtan tapadt felsőtestére, melegítője térdeinél zöldes volt. Arrébb araszoltam az ajtóból, hogy a pilóta be tudjon jönni.
- Ne haragudj a korai zavarásért, de nem volt kedvem visszamenni a szállodába - magyarázkodott, közben pedig lerakta a táskáját a földre. Ásítottam egy nagyot és beletúrtam a hajamba. - Semmi baj, nemsokára úgyis felkeltem volna. Látom, megvolt a reggeli futás.
- Igen, már rám fért. Le kellett dolgoznom az elmúlt napokat - mondta halovány mosollyal az arcán, majd zavartan az alsó ajkába harapott. - Nagy probléma lenne, ha nálatok zuhanyoznék? Hoztam törülközőt meg váltóruhát...
Először azt hittem, hogy csak rosszul hallok. Miután feldolgoztam szavait, zavartan bólintottam egyet és felkísértem a vendégszobához tartozó fürdőbe. Hálája jeléül egy puszit nyomott a szám sarkába, amitől lángolni kezdett az arcom. Mire észbe kaptam, a világbajnok egy szál semmiben feszített, szerencsére háttal. Egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni, ahogy szemügyre vettem tetoválását. Nem semmi.
- Készítek reggelit - szólaltam meg, amint összeszedtem magam. Lewis aprót biccentett s eltűnt a zuhanykabinban. Megsemmisülve hagytam el az emeletet. Ilyen csak a mesékben van. Esetleg valaki viccelődös kedvében volt odafent. A konyhából hangok szűrődtek ki; a húgom és a rádióban éppen szóló dal csodás együttese töltötte be a teret. Fejemet rázva lejjebb halkítottam a készüléket. Naya elhúzta a száját. - Nem is volt annyira hangos.
- Neked is jó reggelt! - engedtem el fülem mellett csalódott megjegyzését, miközben nekiláttam a reggeli elkészítésének. Fogalmam sem volt arról, hogy a pilóta mit ehet és mit nem, így csak tükörtojás csináltam, amihez pirítottam egy kevés szalonnát s facsartam narancslevet. A dupla adag láttán Nayara szemöldöke az egekbe kúszott. - Vendéged van?
- Nem. Terhes vagyok - mondtam fapofával, mindenféle érzelem nélkül. Testvérem arcára azonnal kiült a döbbenet, ajkai elnyíltak. Pár percig így meredtünk a másikra, végül elnevettem magam. - Csak vicceltem. Igen, vendégünk van.
- Az övé a sporttáska? - bökött fejével a nappali irányába, én pedig sűrűn bólogatva az említett kiegészítőhöz siettem. A világbajnok csak a törülközőjét vitte fel a fürdőbe, a váltásruhája a táskában maradt. Szem forgatva felrobogtam Lewis cuccával a vendégszobába. A címvédő éppen akkor lépett ki a fürdőből, vizes hajjal és felsőtesttel. Akaratlanul is végigsiklott rajta a tekintetem; törülközője lazán tekeredett csípője körül. Rekedtes nevetése zökkentett vissza a valóságba. Arcom ismételten égett. - Valami baj van?
- Nem, nincs. Minden a legnagyobb rendben - léptem oda hozzá, majd leraktam a táskát a földre s egy hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam a pilótát. Mindketten felnyögtünk; karjait körém fonva húzott magához még közelebb. Halvány lila dunsztom nem volt arról, mit is csinálok. Csak sodródtam az árral. Óvatosan belemélyesztettem ujjaimat a bicepszébe, melynek köszönhetően belemorgott a számba. - Még egy csók és sátrazni fogunk.
Elkerekedett szemekkel húzódtam távolabb a férfitól, aki pimasz vigyort varázsolt arcára. Fújtatva a mellkasára csaptam, aztán magára hagytam, hogy nyugodtan felöltözhessen. Jómagam is hasonlóan tettem. Egy gyors zuhanyt követően előhalásztam egy pólót, egy kockás inget és egy farmernadrágot. Miután kifésültem a hajam, kiléptem a folyosóra. Lewis fülig érő szájjal kacsintott egyet, amit kuncogva fogadtam.
- Éhen halok - jegyezte meg, amikor beléptünk a konyhába. Naya egy cetlire firkantott üzenettel jelezte, hogy halaszthatatlan dolga akadt iskola előtt, ezért hagyott magamra... Pontosabban a világbajnokkal. A még langyos reggelit eltüntetve elegyedtünk beszélgetésbe, amit az alapítványhoz vezető úton sem hagytunk abba.

Pár órával később...

Mielőtt felszállt volna a magánrepülőgépre, a címvédő meghívott ebédelni a kedvenc éttermembe. Sokan felismerték, néhányan aláírást és fényképet is kértek tőle, de általánosságba véve tiszteletben tartották a rajongók, hogy Lewis koránt sem ilyesmire - fénykép készítés és autogramosztogatás - szeretné fecsérelni az idejét.
Noha tegnap óta kedveltem meg igazán, egy idő után kezdett hiányozni. Ebéd közben a lelkemre kötötte, hogy amint landol a gépe Magyarországon, felhív. Vegyes érzéseim támadtak ezzel kapcsolatban. Nem köteles a hívásra, hiszen nem vagyok a barátnője... Sőt, a kapcsolatunk is még csak igen kezdetleges fázisban döcög... Mégis jólesne, ha hallanám a hangját. Ah, zavaros az egész! A gondolataim úgy össze vannak kuszálódva, mint egy gombolyag.

Jókedvem némi szomorúsággal keveredett, amikor megérkeztem Budapestre. Szerettem volna több időt tölteni Lou-val, de sajnos nem tehettem. A sajtónapon kötelessége minden pilótának részt vennie, az új szabályok értelmében pedig az úgynevezett vörös szőnyegen is mutatkoznia kell. Félreértés ne essék, a rajongóim éltetnek, ösztökélnek arra, hogy még jobb legyek, ám egy idő után kissé fárasztó az állandó utazgatás egyik versenyről a másikra. A csütörtöki sajtótájékoztatótól kifejezetten falra mászom, mert ugyanazokra a kérdésekre kell válaszolgatni minden évben, csak a szavak sorrendjén változtatnak.
Miután elfoglaltam a szállodában a lakosztályt, felvettem egy szponzorokkal és a csapat nevével ellátott, fehér pólót, illetve a kedvenc nyakláncaimat. Telefonomat és a beléptetőmet magamhoz véve lesiettem a rám váró motorhoz s mielőtt elindultam volna a pályára, felhívtam Louise-t.
- Mondd, hogy hiányoztam! - ültem fel a csodajárgányra, majd napszemüvegemet az arcomba csúsztatva vártam a lány válaszát. - Mi történne akkor, ha azt mondanám, hogy nem?
- Nagyon megsértődnék és egész hétvégén rossz kedvem lenne, ami kihatna a teljesítményemre is - pöccintettem be a motort, ami hangosan felbőgött alattam. Lou azonnal kiszűrte a város zajából. - Ugye csak rosszul hallottam? Motorozol?
- Néha. Bár, elég szokatlan lesz végigmasírozni a városon, de valahol el kell kezdeni az újdonságokat - mondtam, miközben ránéztem a telefon kijelzőjére. Elhúztam a számat. - Ne haragudj, de le kell tennem. Interjúm lesz a Hungaroringen és a vezetőség elevenen megesz, ha nem leszek ott időben.
- Rendben, menj csak. Sok sikert! - amint elköszöntünk egymástól, elindultam a Ringre.
A fotósok azonnal lecsaptak rám, mikor begördültem a pályára. Akaratlanul is mosolyra húzódott a szám. Hagytam, hogy készítsenek néhány képet, aztán mentem tovább a motorhome-hoz. A csapatszállás előtt már várakozott a magyar tévécsatorna stábja. Kezdjünk neki a munkának!

2016. november 2.

05.

Sziasztok!
Sajnálom, hogy közel 4 hónapig nem jelentkeztem, de nem jött ihlet és időm sem volt :( Most azonban erőt vettem magamon, agyaltam is és a szünetet kihasználva nekiültem a folytatásnak :) Köszönet a segítségért állandó segítőmnek, BellaLili-nek ♥! Őszintén szólva, egyre jobban lehangol, hogy mindössze 2 nagydíj van még az idei szezonból és Lewis nem áll valami fényesen a tabellán :( A csapattársa rendesen belehúzott, DE nem adom fel a reményt! :) Köszönöm az előző részhez érkezett 3 kommentárt - Vivian Leite, BezTina és Zsuzsi ♥, a 6 pipát és a 7 feliratkozót ♥! Nem ígérek semmit, mikor érkezik a folytatás :3 Amikor lesz idő és ihlet, akkor mindenképp jövök :) U.i.: Pillantsatok az oldalmodulra! A Roar befejeztével nem szűnik meg a blog, csak átalakul :) Érkezik az Újonc a gyárban :)! További jó szünetet kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy


Egyszerre izgatott és bosszantott Louise ellenkezése. A világon nők milliói hevernek a lábam előtt; akármerre járok a versenyek miatt, a pálya környékét és a lelátókat ellepik a csinosabbnál csinosabb lányok. Számtalan ajánlatot kaptam már, mégsem éltem velük. Bármennyire is csábítóak voltak ezek a kezdeményezések, egyetlen egy, számomra ésszerű és igaz indokkal visszautasítottam őket: nem vagyok az egy éjszakás kalandok híve. A bulvársajtó mégis egy szoknyapecér, beképzelt és önelégült baromként állít be. Lou sajnos ezeknek a pletykáknak hitt, mintsem nekem.
Megelégeltem, hogy a hamis nézetek miatt ellenszenvet érez irántam, ezért cselekedtem. Eleinte sikertelennek bizonyult, de végül engedett ostromlásomnak s sietősen visszacsókolt. Karjaimat dereka köré fonva vontam magamhoz közelebb a lányt, aki mellkasomat csapkodva próbált kiszabadulni kezeim közül. Belevigyorogtam a csókba.
- Megkaptad, amit akartál. Eressz el, könyörgöm! - morogta a számba, mire egy apró puszit lopva még arrébb araszoltam. Ujjaim a zene ütemére mozdultak Louise vékony csípőjén, ami egy idő után már nem zavarta. Talán élvezte egy kicsit. Alsó ajkam megnyalva eltűrtem a füle mögé egy kósza tincset, amit grimaszolva tűrt. Felnevettem. - Nem volt olyan vészes ez a csók, vagy tévedek?
Arca egy árnyalattal vörösebb lett az eddiginél. Vigyorom szélesebbé vált, Lou viszont bosszúsan összehúzta a szemöldökét.
- Elismerem, nem csókolsz olyan rosszul. Sőt. De, a bugyimat nem fogod levarázsolni rólam - hümmögve nyomtam egy puszit a szája sarkába, aztán meginvitáltam egy italra. A Gonzales-ikrek némi féltékenységgel vegyítve tapsoltak, majd hüvelyujjukat felfelé mutatva figyeltek minket. Lou a fejét csóválva felsóhajtott. - Holnap ezen fognak csámcsogni.
- Beszélni fogok velük. Délelőtt benézek kicsi Lewis-hoz, délután pedig irány Budapest - örömmel töltött el a város nevének kimondása. A szívembe lopta magát a magyar főváros, szeretek ott versenyezni. A gondozólány bólintott egyet s rendelt egy koktélt. Hezitáltam, hogy én mit kérjek. Alkoholos és cukros löttyöt nem igazán akartam bevinni a szervezetembe, így is le kell majd dolgoznom az utóbbi két nap lazsálását. Miután utoljára végigfuttattam tekintetem az itallapon, a pultosra pillantottam. - Egy Royal Fizz-t, legyen szíves.

Az este hátralevő részét a világbajnok társaságában töltöttem. Meglepően jól éreztem magam vele. Kezdeti ellenszenvemet, undoromat megpróbáltam legyűrni, mellőzni. Rájöttem - valószínűleg a csók is közrejátszott véleményem megváltozásában -, hogy Lewis nem is olyan elviselhetetlen, mint amilyennek az olvasottak alapján beállítottam.
- Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy autóversenyzővel fogok koktélozni az alapítvány törzshelyén - szólaltam meg, majd kértem egy másfajta, alkoholmentes italt. Hamilton elmosolyodott s belekortyolt a jéggel és zöld citrommal teli nedűjébe. - Arra végképp nem számítottál, hogy csókolózni is fogsz vele, igaz?
- Nem igazán - vallottam be ruhám szélét piszkálva. Eleinte fel akartam pofozni, amiért bepofátlankodott az aurámba... Végül hagytam magam. Erőtlenné váltam. Talán a kíváncsiságom hajszolt, fogalmam sincs. Nagyot sóhajtva megráztam a fejem s a karomon végigsimító pilótára emeltem tekintetem. Hangját valósággal ki kellett szűrnöm a tömegből, olyan halkan beszélt hozzám. - Miért lettél állatgondozó?
- Gyerekkorom óta szerettem a közelükben lenni. A nagyszüleimmel szinte minden hétvégén az állatkertet jártuk, ami megnyugvással töltött. Nagyi fényképeket készített, én pedig nagyapa nyakában ülve bámészkodtam. Egyszer egy ilyen alkalommal kis híján megdézsmálta a hajamat egy zsiráf. Akkor sírtam el magam először az állatok közelében, de nem azért, mert haza kellett jönnünk. Az ijedség miatt - gondoltam vissza szeretetteli mosollyal az arcomon. Lewis valósággal itta a szavaimat; könyökére támaszkodva, csillogó szemekkel figyelt rám. - 10 éves koromban kaptam egy papagájt és egy kutyát, Rony-t. Mindig is bulldog-t szerettem volna. Apu egyik ismerőse már évek óta tenyésztette ezt a fajtát, így a születésnapomon megleptek egyel.
- Ugye csak viccelsz?! - kerekedtek el a szemei. Megráztam a fejem, aztán rá akartam kérdezni, mi a baj. A homlokomra csapva eszembe jutott. Elmosolyodtam. - Roscoe és Coco bulldog kutyusok, nemde?
- Látod, mennyi közös van bennünk? - simította combomra a kezét, amitől remegés futott végig a testemen. Aprót bólintottam. Nem tudom, miért és hogyan csinálja, de kezdem megkedvelni a fickót. Vagy az újságok hazudnak, vagy ő mutatja be magát másnak, mint aki valójában. Biztos jó ötlet, hogy vele enyelgek, mintsem a barátaimmal szórakoznék? Össze vagyok zavarodva... Nem is kicsit! Koktélom felét felhajtva egy, a témához köthető kérdéssel dobtam meg Lewis-t. - Miért fontos számodra az állatok közelsége?
Coco és Roscoe ♥
- A szüleim válása után apámnál töltöttem a hétvégéket és az egyik ilyen alkalommal a szomszédságában arra lettem figyelmes, hogy egy öregember félholtra vert egy anyamacskát. A kicsiket nem bántotta, szerencsére. Nem tehettem semmit a bántalmazás ellen, mert a fickó részeg volt. Apu mindig rám szólt, hogy kerüljem el messziről az öreget - fájdalmas sóhaj hagyta el a száját. Tekintetem elhomályosult, ahogy elképzeltem a védtelen cicákat. Akaratlanul is elengedtem egy könnycseppet, amit a pilóta azonnal le is törölt. Alsó ajkamba harapva elfordítottam a fejem. - Coco és Roscoe olyanok számomra, mintha a gyerekeim lennének. Egy ujjal sem bántanám őket, bármekkora galibát is okoznak a szobámban vagy amerre éppen járunk. A galiba alatt maximum a nyáladzást értem.
Felkuncogtam. A közösségi oldalakon szinte mindennap belefutottam a szeretett kutyusok képeibe, így tisztában voltam vele, milyen szoros kötelék fűzi hozzájuk a világbajnokot. Példaértékű, ahogyan a „gyerekeivel” bánik.
- Lassan vissza kellene mennem a szállodába. Nem bánod, ha előtte hazakísérlek? - csúsztatott a pultra néhány dollárt, ami biztosan több volt, mint a fogyasztásunk. Nem hagyta, hogy az ezelőtti koktéljaimat magam fizessem. Szólásra nyitottam a szám, de végül egy hang sem jött ki. Csupán csak egy fejrázásra futotta, amit mosolyogva nézett végig. - Gyere, köszönjünk el a többiektől!
Ujjainkat összekulcsolva tört utat a táncolók között. Maria és Tori szemöldök vonogatva ajándékozott meg egy csontropogtató öleléssel, míg a főnököm és a többi gondozó jó hangosan további szép estét kívánt nekünk.
Fogaim egy másodperc leforgása alatt koccantak össze, ahogy kiléptünk a szórakozóhely elé. A levegő jelentősen lehűlt. Kezeimmel próbáltam meg felmelegíteni libabőrös karjaimat, több-kevesebb sikerrel. Lewis megelégelte szenvedésem s meg sem várva ellenkezésem terítette a hátamra dzsekijét.
- Köszönöm, de erre igazán semmi szükség. Meg fogsz fázni - már adtam volna vissza a ruhadarabot, de a férfi erős ujjai megakadályoztak benne. Rosszallóan megcsóválta fejét, majd megigazította rajtam a kabátot és újfent összekulcsolta kezeinket. - Most az egyszer ne ellenkezz, kérlek!
- Rendben, de... - egyszerűen belém fojtotta a szavakat. Ajkait követelőzően nyomta az enyémekre, ami váratlanul ért. Nem is kicsit. Amikor elhúzódott, lemondóan felsóhajtottam. - Javíthatatlan vagy.
- Mégis tetszett, valld be - a mosoly levakarhatatlan volt arcáról. Aprót biccentettem, majd befordultunk az utcánkba. A pilóta egyre izgatottabbá vált, amit nem tudtam hova tenni. - A húgom olyan, mint egy biztonsági kamera. Nem viselkedhetünk feltűnően.
- Egy ölelés belefér, ugye? Azt fintorogva is kibírod - cukkolt, mire hitetlenkedve rácsaptam a karjára. 360°-s fordulatot vett a hozzáállásom a világbajnokhoz, egyetlen egy este alatt. Szokatlan és rettentően furcsa. Amint a bejárati ajtóhoz értünk, visszaadtam Lewis-nak a dzsekijét s én kezdeményeztem az ölelést. Karjai szorosan a derekam köré fonódtak, ajkai alig érzékelhetően, de hajamba fúródtak. Lángoló arccal húzódtam el tőle. Miért váltja ki ezt belőlem? - Meglepő, de jól éreztem magam ma este. Nem is vagy olyan kibírhatatlan.
- Ezt jó hallani - húzta széles vigyorra a száját, aztán magára kapta a kabátját és zsebre dugta kezeit. - Holnap reggel találkozunk. Jó éjt, Lou!
- Jó éjt, Lewis! - mondtam egy ásítást elnyomva, majd megvártam, míg elhagyja az utcát.
Halkan felsiettem a szobámba, megváltam a szettemtől és egy elnyűtt pólóba bújva befészkeltem magam az ágyba. Azonnal elnyomott az álom, mely egész kellemesnek bizonyult. 

2016. augusztus 19.

04.

Sziasztok!
Délután úgy kidőltem, hogy a világomról nem tudtam :) Sajnálom, hogy ilyen későn kerül fel a folytatás :( Köszönöm az előző részhez érkezett 4 kommentárt - Emily Ross, Vivian Leite, Adriana Solis és BellaLili, aki a Facebook-n halmozott el kedves szavakkal ♥ -, a 2 pipát és az 5 feliratkozót ♥! Jövő héten nem tudom, mikor érkezik a folytatás, mert frissítésen és takarításon lesz a gépem :) További szép éjszakát és kellemes hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

Esélyem sem volt lelépni, mert Maria észrevett s végigvonszolt a tömegen az asztalukhoz. Tori hatalmas ölelésben részesített, akárcsak a többi gondozó. Hamilton fel-le jártattam rajtam tekintetét, ami szinte lángolt a vágytól. Kifújva addig bent tartott levegőmet hajoltam Vic füléhez.
- Minek kellett elhívnotok őt is? - böktem fejemmel a pilóta felé, miközben ledobtam a táskámat a bőrülőre. Remélem, nem fogom itt hagyni, mint múltkor... A Gonzales lány csak kuncogva átkarolta a vállam. A leheletéből s a viselkedéséből ítélve már jó párszor felkereshette a bárpultot. Ahogy az lenni szokott egy ilyen este alkalmával. - Mindenképpen tudni akarta, hogy jól vagy-e.
- Ó, máris a nyakába ugrom, amiért ilyen édes, hogy aggódik értem - tettem szívemre színpadiasan a kezemet s megforgattam a szemem. - Miért kellett nekem idejönnöm? Miért?
- Ne legyél ennyire csökönyös és ellenségeskedő - pirított rám Maria, miközben elém csúsztatott egy számomra ismeretlen koktélt. Mint később megtudtam, Florida Sunshine a felül sárga, alul pirosas ital neve. Fél pohár után már éreztem a tequila hatását. Homlokomat masszírozva néztem a lányra. - Egy pohár víz is elég lett volna.
- Attól nem hinném, hogy ellazulnál - mosolygott, majd odatáncolt a karaokegéphez. Sutyorogtak egy ideig a világbajnokkal, aztán egy emberként fordultak felém. Felvontam a szemöldököm. Maria vigyorogva felém dobott egy mikrofont, amit először kis híján elejtettem. - Énekelsz velem egyet?
- Egy feltétellel - mormoltam Lewis égető pillantását kerülve. Falra fogok mászni a fickótól. - Ha nem nyáltól csöpögő számot választasz. Különben hazamegyek.
Amikor meghallottam a dallamot, levakarhatatlan vigyorra húzódott a szám. Maria azonnal elkezdte a szöveget, amit kívülről fújtunk, a monitoron futó dalszöveg olvasása nélkül. Éneklés közben többször elnevettem magam, mert a Gonzales lány idétlenül táncolt vagy megpróbálta elsajátítani a különböző előadók stílusát. A műsorunk végén hangos füttyszót és tapsot kaptunk.
- Jól van, Mariah Carey... Most én sajátítom ki Lou-t - kaparintotta meg a mikrofont testvérétől Tori, majd átengedte nekem a dalválasztást. Amikor sikerült döntenem, kifújtam az addig bent tartott levegőt. Vic vidáman összecsapta kezeit. - Te énekelsz spanyolul.
- Tudtam - léptem az asztalhoz s beleittam a koktélomba. Kirázott a hideg a tequilától. A következő italom én fogom kérni. - Hadd szóljon!
Tori félreértelmezte a karaoke fogalmát. Kisebb műsort adott a szórakozó fiataloknak, akik az én nevemet is ugyanolyan elánnal kántálták, hátha táncolásra bírnak. Nem igazán akartam, hogy makacsságom miatt megjegyzéseket kapjak, ezért feszengve bár, de csatlakoztam Vic-hez. Elengedtem magam. hosszú idő után először.
- És ezzel befejeztem mára a szereplést - huppantam le a kanapéra, ami félkört alkotott az asztal körül. A világbajnok s a gondozók csalódottan felsóhajtottak. Széttártam a karjaim. - Szórakozni jöttem, nem szórakoztatni.
- Őrült jól nyomtátok - jelent meg egy-egy koktéllal a pultoscsaj, Rose. Tori egy Red Russian-t, én pedig egy Fruit Punch-t kaptunk. - Lou, ezt egy régi ismerősöd küldi.
Felvont szemöldökkel fordultam a bárpult irányába. Amikor megláttam az italok feladóját, meglepett mosolyra húzódott a szám. Izgatottan intettem neki egyet, mire a fejét rázva faképnél hagyta a rajta csimpaszkodó, alul öltözött cicababát. Apró sikoly szokott ki ajkaimon, mikor felkapott a helyemről s megpörgetett. Karjai legalább kétszer körbeérték volna vékony derekam.
- Kit sodort erre a korántsem hűvös fuvallat? - mosolygott Eddie, miközben Aaron sorra megölelte a gondozókat. Lewis csendben, már-már sértetten nézte végig a jelenetet. Mire felocsúdtam a kellemes meglepetésből, azon kaptam magam, hogy Aaron ölében ülök. Mit ne mondjak, a pilóta szemei kétszeresére kerekedtek. Gyerekkori legjobb barátom állát megtámasztva a vállamon válaszolt Eduardo kérdésére. - Hiányzott a család és a mexikói életforma.
- Rólunk meg csúnyán elfeledkeztél - jegyeztem meg szomorúan, karjaimat összevonva a mellkasom előtt. Aaron kuncogva egy puszit nyomott az arcomra. - Semmit sem változtál.

*

Alig egy órát beszélgettünk, mert legjobb barátom még szeretett volna egy kevés időt tölteni a családjával, mielőtt visszautazik Ausztráliába. Örültem, hogy körülbelül 2 év után találkozhattunk, de szomorú is voltam, mert fogalmam sem volt arról, mikor láthatjuk ismét a másikat.
- Esküszöm, helyesebb lett - pirult bele mondandójába Tori, mire felnevettem. Mindig is bejött neki a srác s a vonzalom fordítva is megvolt. A kémia viszont messziről elkerülte a párost. - Biztosan van barátnője.
- Fél éve jegyesek - motyogtam, Vic pedig eltátotta a száját. Hümmögtem egyet, megerősítve szavaim s táskámat magamhoz véve elvonultam a mosdóba. Örültem, hogy Aaron alkoholmentes koktélra hívott meg, különben elhánytam volna magam. A szervezetem valósággal kilökte a piát, mint egy idegen testet. Miután kezet mostam, átvergődtem a tömegen a pulthoz. Rose azonnal elkészítette nekem azt a löttyöt, amit nemrégiben kaptam legjobb barátomtól. Alig, hogy beleittam a gyümölcsös nedűbe, egy széles mellkas préselődött a hátamhoz. Unottan felsóhajtottam. - Mit akarsz, Lewis?
- Szeretnélek meghívni egy italra, aztán táncolhatnánk - foglalt helyet a mellettem elhelyezkedő bárszéken, majd rendelt mindkettőnknek egy-egy Bora-Borát. A pultos szemöldökét húzogatva csúsztatta elém a koktélt. Megforgattam a szemem. - Ne csináld ezt, Rosie.
- Semmi sem csináltam. Nem tudom, miről beszélsz - kuncogott, aztán arrébb araszolt tőlünk, hogy kiszolgálhassa a többi vendéget. Megráztam a fejem s szótlanul kortyolgatni kezdtem a világbajnoktól kapott italt. Lewis a pultra könyökölve bámult, miközben a combomra simította a kezét. Kis híján kiköptem a gyümölcsös koktélt, egyenesen Hamilton-ra. Nem sok kellett, hogy megpofozzam. - Ne érj hozzám!
- Táncolj velem! - cirógatta meg a karomat, mire idegesen fújtattam egyet. Addig úgy sem hagy békén, miért is ne?! - Ah, oké. Felőlem.
Látni kellett volna a pilóta arcát. Levakarhatatlan vigyora mellé csillogó szemei is társultak, melyek egész aranyossá tették. A kissé lassú számot egy pörgősebb és sokkal fűtöttebb szövegű dal követte. Esélytelen volt, hogy ne kerüljek közel Lewis-hoz. A tömeg egy emberként sodort a férfi karjaiba, miközben fahangon üvöltötték a dalszöveget. A halláskárosodás garantált volt.
- Lehetne ez a közös dalunk - hajolt a fülemhez a versenyző, én pedig arrébb húztam a fejem. Harsányan felnevetett. - Tudod, hogy nem adom fel.
- Tudod, hogy nem érdekel - mormoltam gúnyos mosollyal. Hamilton válasz helyett a fülem mögé tűrt egy kósza tincset, majd lecsapott ajkaimra. Kidülledtek a szemeim. Hirtelenjében azt sem tudtam, mit csináljak.

2016. augusztus 12.

03.

Sziasztok!
A megszokotthoz képest kissé későn, de megérkeztem a folytatással :) Köszönöm az előző részhez érkezett 3 kommentárt - Emily Ross, Adriana Solis és BellaLili, aki a Facebook-n örvendeztetett meg a véleményével ♥ -, az 5 pipát és a 4 feliratkozót ♥! További szép estét és kellemes hétvégét kívánok :)! Pusszpáá evribádii,
Macy

Valósággal szívecskéket láttam az ikrek szemében, ahogyan köztem és a pilóta között cikázott tekintetük. Megráztam a fejem. Lassan kezdtem begolyózni a világbajnoktól.
- Csak ne lennél ennyire makacs. Ezt az egy tulajdonságod nagyon, de nagyon nem szeretem - motyogta Maria, miközben Achilles hasát vakarta. Kifejezetten igényelte, hogy ne csak játsszunk vele, hanem simogassuk vagy vakarjuk meg itt-ott. Szokásához híven, Lewis lazán leheveredett mellém s felém nyújtotta a tálat. Várakozóan méregette arcom, majd egy idő után gúnyosan megszólalt. - Nem mérgeztem meg a gyümölcsöket.
- Mindjárt gondoltam - kaparintottam meg egy almát. Reggel óta mindössze egy üveg ásványvíz volt, amit magamhoz vettem táplálék gyanánt. Gyomrom örömtáncot járt, ahogy elpusztítottam a piros, néhol sárgás gyümölcsöt. Következő áldozatom a közepes kockákra vágott ananász volt, amit pár nagyobbacska eper követett. Tori rosszallóan megcsóválta a fejét. Tudtam, mi fog következni. - Fogadok, hogy megint nem ebédeltél.
- Naya-nak segítettem egy koreográfia összeállításában - vettem elő a telefonom, aztán megkerestem a videót és a fűre letéve elindítottam. A lányok és az eddig engem stírölő Hamilton egy emberként meredt a mobil képernyőjére. Szabad combomon halkan ütöttem a dallamot s dudorásztam. Mindig ezt szoktam csinálni, ha az ikreknek vagy Eddie-nek megmutatom az alapítványnál összeütött koreókat. Tori elismerően füttyentett egyet, amikor elsötétült a telefon kijelzője. Nevetve zsebre csúszottam a készüléket. A hangulat azonban nem volt jó kedélyű. Sőt. - Teljesen megfeledkeztem az evésről. Egészen idáig nem is voltam éhes.
- Hallottuk már ezt, nem is egyszer. A végén infúzióra lettél kötve, mert legyengült a szervezeted - horkantott egyet Maria, miután emlékeztetett a körülbelül egy hónapja történtekre. Elhúztam a számat. Nem volt kellemes érzés. Egy napig feküdtem kórházban, hogy valamelyest rendbe hozzanak. Azóta sikerült nem rosszul lennem. - Értem én, hogy tökéletes alakra vágysz... Ami már megvan, lássuk be. De nem mindegy, milyen áron.
- Mindig is ilyen voltam - rántottam vállat. Nayara apa génjeit, én pedig anyukánkét örököltem. Áldás és átok egyszerre. - Nem beszélhetnénk másról? Kezdem kínosan érezni magam.
- Csevegés helyett inkább egyél - szólalt meg legnagyobb meglepetésünkre Lewis, aki mindeddig csendben ült mellettem s csak visszafogottan, de rendíthetetlenül stírölt. Felvontam a szemöldököm. Válaszát a fülemhez hajolva duruzsolta el. - Nem akarom, hogy a randinkon rosszul legyél.
Abban a pillanatban kitört belőlem a nevetés. Könnyeim megállás nélkül folytak, miközben a hasamat fogtam kacagás közben. Lewis és én... Randi... Jó vicc. Komolyan, mi a fenét gondolt? Azt hitte, hogy majd a nyakába ugrom és kézen fogva szerelmet vallunk egymásnak? Na, jó, talán ilyen gyorsan nem mennének a dolgok. Mégis őrültségnek tartom a felvetést.
- Nehéz felfogású vagy. Megmondtam, hogy nem kedvellek... Amiből az következik, hogy a randiról is lemondhatsz - szusszantottam nagy nehezen, miközben felálltam a fűből. Időközben a rajtam pihenő párduc elvonult a többi vadmacskához, így nem kellett arrébb terelni a lusta jószágot. Halántékomat megmasszírozva az ikrekre pillantottam. - Szólnátok Eduardo-nak, hogy hazamentem? Nem érzem valami jól magam.
- Hazakísérjelek? - ajánlotta fel rögtön Tori, mire megráztam a fejem s elköszöntem tőlük. Ahogy beléptem a látogatószobába, még utánam kiáltott. - Azért a karaoke estre eljössz? Addig biztosan jobban leszel.
- Meglátom - mosolyogtam rá, aztán elvonultam az öltözőbe és összepakolva a cuccaimat hazasétáltam.
A szobámba érve ledobtam magamról a ruháimat, majd elmerültem egy kád, forró vízben. Szemeimet lehunyva relaxáltam békésen, élvezve a házban uralkodó csendet.

Pár órával később...

Kipihenten és valamelyest nyugodtabban aggattam magamra a húgomtól kölcsönkért ékszereket. A nyaklánc és a fülbevaló legalább dobott valamit a szettemen, ami egy egyszerű ingruhából és egy pár, platform magassarkúból állt. Nem igazán szoktam kiöltözni, főleg nem a karaoke estre. Az igazat megvallva, semmi kedvem sem volt menni. Túl sok volt a mai nap számomra, köszönhetően Hamilton-nak.
- Tori mesélte, hogy nem érezted jól magad - huppant le az ágyamra Naya. Elnézve az öltözékét, ő most kihagyja, hogy hülyét csináljon magából. Egy fél számmal nagyobb pizsamában fészkelődött a takarón, miközben visszapakolt a neszesszeres táskámba. Hümmögtem egy sort. - Lewis miatt?
- Az idegeimre ment - sóhajtottam, majd belebújtam a flitteres lábbelibe. Majdnem kitörtem a bokám, ahogy a sarkak belesüppedtek a szőnyegbe. Hiányzott volna egy ficam, tényleg. - Mit megadnának az ikrek, ha értük rajongana így...
Naya kuncogva megrázta a fejét, aztán utolsó simításként befonta a hajam s utamra engedett. A taxi már a ház előtt várt rám. Vettem egy mély levegőt és elmormolva egy köszönést beültem a sofőr mögé.
Fél óra múlva megérkeztem a törzshellyé vált bárhoz. Amint beléptem a helységbe, tekintetem végigfuttattam a tömegen. Halovány mosolyom azonnal az arcomra fagyott, amikor megpillantottam Lewis-t a karaokegépnél.