2017. július 31.

09.

There Are Worse Things I Could Do
2 hónappal később...

Aggódó tekintetek vettek körben a kórteremben, amitől kezdtem frusztráltnak érezni magam. Az infúzió lassan csöpögött mellettem, jobb kézfejemen egy branül ékeskedett. Nem emlékeztem, hogyan kerültem kórházba. Legfőképp az nem rémlett, miért. Az utolsó emlékem az az, ahogy megetetem a néhány hónapos tigriskölyköket. Ezt követően teljes képszakadás.
- Hogy érzed magad? - kérdezte Naya, miközben leült mellém és szorosan magához ölelt. Felsóhajtottam. - Rosszul. Hányingerem van.
- Az orvos azt mondta, ez normális a te állapotodban - mosolyodott el, nekem pedig felszaladt a szemöldököm. A húgom kuncogva a hasamra simította a kezét. - Nemsokára nagynéni leszek!
Elkerekedett szemekkel mértem végig a körülöttem levőket. Egy emberként mosolyogtak, az ikrek tekintete talán könnyes is volt. Megráztam a fejem.
- Az nem lehet. Én... Terhes? Nem, ez valami félreértés... Biztosan összekeverték egy másik lánnyal a leleteim. Tegnap megint alig ettem, szinte semmit... Biztosan ezért kerültem ide - dőltek belőlem a szavak, megállás nélkül. Nayara megforgatta a szemeit. - Az ingadozó súlyod miatt rendszertelen a menstruációd, igaz?
Aprót biccentettem, majd a szám elé kaptam a kezem. Lassan két hete késik... A naptáram szerint. Amióta rendszertelenül étkezem, kimaradoztak a vörös napok. Ettől függetlenül nem eshettem teherbe, hisz védekeztünk a pilótával. De, mi van akkor, ha esetleg elszakadt vagy lejárt az óvszer felhasználhatósági ideje?! Egyikőnk sem nézte meg...
- Szólunk az orvosnak, hogy felébredtél. Később még benézünk - simított végig a vállamon Eduardo, a többiek pedig kórusban s fülig érő vigyorral elköszöntek. Képtelen voltam megszólalni. Lehetetlennek tűnt, hogy bármit is mondjak. A kórterembe belépő doktornak sem tudtam köszönni; még mindig döbbenten meredtem takaróval borított hasamra. - Lousie, mostantól jobban oda kell figyelned magadra. A kicsi ugyan még egészséges, de ha így elhanyagolod az étkezéseket, nemcsak magadat bántod, de őt is. Beteggé válhat. Tudom, még korai megkérdeznem... Szeretnéd megtartani a babát?
Egyből a fehér köpenyes felé kaptam a fejem. Mégis hogy kérdezhet ilyesmit? A szívem szakadna meg, ha el kellene vetetnem a kicsit. Mindig is sarlatán dolognak tartottam az abortuszt. Egyszerűen borzasztó és undorító eljárás.
- Természetesen - vágtam rá azonnal, a doki pedig bólintott egyet s elhagyta a szobát. Az ablak felé fordulva utat engedtem könnyeimnek. Túl sok minden zúdult rám az elmúlt percekben. Épphogy lehunytam szemeim, megcsörrent a telefonom. Szipogva magamhoz vettem a készüléket. A kijelzőn villogó név láttán elfogott a kétségbeesés. Lewis. - Ne most!
Egy határozott mozdulattal kikapcsoltam a mobilt. Egyelőre nem szerettem volna beszélni vele. Ha, minden biztossá válik, megfogja tudni. Addig semmiféleképpen sem.

*

Pár héttel később... | 2016. október

Bátran kijelenthetem, hogy a várandóság meghozta az étvágyam. A nap 24 órájában ennék; a múlt éjszaka is képes voltam felkelni és megenni a vacsoramaradékot. Nayara és a szüleim, illetve az alapítvány dolgozói nem ismernek rám. Legnagyobb meglepetésemre, senki sem kérdezett az apa kiléte felől.
Egy ember azonban még nem tudott mindezekről. Ahogy az étvágyam jött, úgy osont el a bátorságom. A szívem már a terhességem legelső pillanatában telefont ragadt volna s tárcsázta volna Lewis-t, ám az eszem még várakozott. Mindenről beszélgettünk az elmúlt napokban, hetekben... Kivéve arról, hogy hamarosan apa lesz. Túl a 13. héten lassan esedékessé vált az a halogatott hívás.
Egy bögre, gőzölgő kakaó és a mobilom társaságában ültem ki a szobám erkélyére. Miután vettem egy nagy levegőt, megkerestem a világbajnok nevét és elindítottam a hívást. Néhány kicsöngés után felvette.
- Kezd gyanússá válni, hogy szinte minden nap beszélünk - hangja derűs volt, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra. Pár perc erejéig elővettem a szarkasztikus énem. - Ha zavarok, letehetem. Van sokkal izgalmasabb dolgom is, mint egy sztárpilótával csevegni. Majd' elfelejtettem... Gratulálok az 50. győzelmedhez!
- Köszönöm. Ezek szerint, figyelemmel kísérted az eseményeket - vonta le a következtetést, miközben én elfogyasztottam a kakaóm egy részét. - Igen, az egész hétvégét végig izgultam. Bár, a szívem mélyén éreztem, hogy felesleges.
- Évtizedek óta versenyzem, mégis minden egyes versenyen van bennem némi izgalom. Szerintem, ez teljesen normális - reagált a mondatomra; a háttérben ajtónyílásra lettem figyelmes. - Túl sokat beszéltünk rólam. Mesélj, mi van veled?
A jókedvemet azonnal szorongás és idegesség váltotta fel. Alsó ajkamba harapva tologattam ide-oda a bögrét az asztalon.
- Eduardo szabadságra küldött, így kicsit unalmasak a mindennapjaim. Nayara igyekszik programokat szervezni, de neki ott a tánc... Nekem maradt a tv, a zene és az olvasás - egy szóval sem említettem meg, miért vagyok itthon lassan 1 hónapja. - Nemsokára látjuk egymást, ugye?
- Holnap délután landolok Mexikóban - a levegőt szaporán kezdtem szedni, kis híján leszédültem a székről. - Ha van kedved, találkozhatnánk.
- Persze, semmi akadálya - vágtam rá gondolkodás nélkül s lenéztem a hasamra. Alig láthatóan, de növekedett. Nagyot nyelve felsóhajtottam, majd végigsimítottam a pocakomon. - Valamit mondanom kell, személyesen.
- Megijesztesz, valami baj van? - kérdezte aggodalmasan, mire könny szökött a szemembe. A manóba, rettentő érzékeny vagyok, már most. Mi lesz később? - Bajnak nem baj, legalábbis számomra nem az. Holnap elmondok mindent, nem telefonon szeretném.
Még beszéltünk egy keveset, aztán megszakítottuk a vonalat. Lábaimat magam alá hajtogatva meredtem a házunkkal szemben lévő parkra. El sem hiszem, hogy annyi átvergődött és álmatlan éjszaka után végre elmondhatom Lewis-nak, hogy nemsokára nemcsak az unokahúgára, hanem a saját gyerekére is vigyázhat.

*

Torkomban jókora gombóccal szálltam ki anya mellől, miután leparkolt a megbeszélt étterem előtt. Pulóveremet minél lejjebb húzva haladtam a bejárat felé, miközben hátrafordulva intettem egyet a sofőrömnek. Lábaimat mintha betonba öntötték volna, úgy cövekeltek le a pilótát meglátván. Most már nincs visszahátrálás!  Szedd össze magad, Cox!
Hajamba túrva közelítettem meg az asztalt, ahol Lewis várt rám. Azonnal felpattant a helyéről, arcon csókolt s kihúzta a székem. Fülig vörösödve foglaltam helyet, majd levettem a sapkám. Rettentő zavarban éreztem magam.
- Csodásan nézel ki - dicsért meg pár perc néma csend után, én pedig elmosolyodtam. A kicsi pont akkor rúgott egyet, mikor meg akartam szólalni. Elfojtottam a feltörni készülő nyögést. - Köszönöm. Kicsit összekaptam magam az utóbbi hónapokban. Többet eszem, mint régen és nem bánom.
- Ezt örömmel hallom. Tényleg, elképesztően gyönyörű vagy - alsó ajkamból lassan ömölhetett volna a vér, annyira belemélyesztettem fogaim. - De, nem hiszem, hogy erről szerettél volna személyesen beszélni velem.
- Nem, tényleg nem erről van szó - kortyoltam bele a narancslevembe, aztán lepillantottam a pocakomra. - A helyzet az, hogy... Babát várok. 3 hónapos.
Lewis szemei elkerekedtek, akárcsak ajkai. Mellkasa szabálytalanul emelkedett fel s le, ujjai kis híján szétroppantották a poharat. Fogalmam sem volt arról, hogy örömében reagált-e így, vagy dühében. Semmi se tudtam leolvasni arcáról.
- Megértem, ha nem szeretnéd vállalni, egyedül is megoldom valahogy. Keresek másodállás, vagy ilyesmi - kezdtem bele félénken, mire rendezte vonásait és a kezemért nyúlt. Szája széles mosolyra húzódott, tekintete elhomályosult. - El sem tudod hinni, mennyire boldog vagyok. Természetesen mindenben támogatlak titeket, ez nem is kérdés.
Hatalmas kő esett le a szívemről. Nem hittem volna, hogy a világbajnok ilyen pozitívan fogadja majd a hírt. Sőt.
- Költözz hozzám, Monaco-ba - nyögte ki pár pillanat múlva, én pedig a meglepettségtől majdnem lefordultam a székről. Csak tátogtam és pislogtam, mint hal a szatyorban. Az agyam teljesen leblokkolt. - A közelemben akarlak tudni téged és a babát is.
Szóhoz sem jutottam. Őszintén szólva, még sosem kellett ilyen nehéz döntést meghoznom. Kétségbeesetten meredtem a pilóta sötétbarna szemeibe. Hogyan döntsek? Nemcsak magamra, hanem a családomra és a barátaimra is gondolnom kell.
- Az evés után elmondom, hogy döntöttem - böktem ki közel negyed óra múlva, Lewis pedig megértően bólintott egyet.

Sziasztok!
Sikerült befejezni a fejezetet, így azonnal közzé is teszem 😀 Köszönöm BellaLili segítségét, illetve a kétségbeesett bejegyzésemhez érkezett 3 kommentárt - Lili, Dius és Petra -, nagyon megörültem, hogy van értelme írnom 😊 Igyekszem az Epilógussal, aztán lesz egy dizájn csere és lassan felkerül az új sztori fülszövege... Már alig várom 😁 További szép napot, vigyázzatok magatokra ebben a forróságban 😉 Pusszpáá evribádii,
Macy

6 megjegyzés:

  1. Szuper rész lett :) elsőnek amikor olvastam hogy korházba van azt hittem valami baj van de szerencsére nem ;) nagyon várom a kövi rész. ;)
    Puszi Dius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Dius!

      Köszönöm ♥ :) Mindenki egészséges és ez a lényeg :) Igyekszem az Epilógussal :D

      Köszönöm, hogy írtál ♥!

      Love Ya,
      Mace

      Törlés
  2. Imádom♡ Az elején rendesen megijesztettél.
    Annyira aranyosak együtt. Remélem hozzá költözik.
    Siess a folytatással ♡
    Lili

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Lili!

      Köszönöm ♥! Sajnálom, hogy megijesztettelek :3 Nem volt szándékos :) Igen, én is megkedveltem ezt a párost :) Az epilógusban minden kiderül ;) Igyekszem :D

      Köszönöm, hogy írtál ♥!

      Love Ya,
      Mace

      Törlés
  3. Szia Macy!
    Régen több blogodat is olvastam, amik nagyon tetszettek, de csak most találtam rá erre a blogra. Az összes részt elolvastam, igazán aranyos történet. Korábbi történeteidet átfűtötte a szexualitás, ezért is lepett meg nagyon a 8. rész, mely elég szerény és visszafogott lett, valahogy nem így ismertelek meg a blogjaidon keresztül. Félre ne érts, ez nem kritika akar lenni, csak kissé furcsa volt nekem. Ahogy az is, amikor sok részben előkerült az étkezési zavar. Ez honnan jött nálad, mi ennek a szálnak a háttere? Remélem nem saját "tapasztalat" és minden rendben van veled.
    Várom a folytatást és az új blogokat is. Sok sikert!
    Üdv.: Tami

    VálaszTörlés
  4. Szia, Tami!
    Köszönöm, hogy írtál :) Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet az, amit csinálok :) Igen, régebben sokkal fűtöttebb és részletesebb volt az írásom erotika téren, mostanában viszont kissé visszafogtam magam... Sokkal jobb így írni :) Az evészavar régóta foglalkoztat, én azonban nem szenvedek benne :) Igazából nem tudom, honnan jött :/ Rendben azért nem mondhatnám magam, de igyekszem jobban lenni :)

    Még egyszer köszönöm, hogy írtál ♡ Igyekszem ;)!

    Love ya,
    Mace

    VálaszTörlés