01.

Sziasztok!
Miközben fut a második szabadedzés, addig én gyorsan befejeztem az első részt :) Nagyon szépen köszönöm itt is a 0.részhez érkezett 4 kommentárt és a 6 pipát ♥! Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog a történet :) Remélem, ez a kis bejegyzés is elnyeri majd a tetszéseteket :) További szép délutánt és kellemes hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

Bad Boyz

Az oroszlánbébi tavaly ismerte meg a világbajnokot, én viszont az idei évről írok, azaz Lewis és Lewis a történet szerint 2016-ban találkozik egymással! 

A Magyar Nagydíj hetéig Lewis reggeltől estig az oroszlánkölyökkel töltötte idejét. A Gonzales-ikrek féltékenyek is voltak a kis csöppségre, aki látszólag nagyon élvezte a pilóta társaságát. Egészen olyannyira megkedvelték egymást, hogy az egyik játékkal teli délután után együtt aludtak. A világbajnok magzatpózba kuporodva szuszogott a ketrec sarkában, a karjai között pedig a bébioroszlán feje kandikált ki mindössze.
Magára hagyva a két Lewis-t láttam el a többi vadmacskát, majd elvonultam az öltözőbe. Előhalásztam a táskámból a telefonom, a fülesem és a rajzokkal teli mappám, aztán a látogatóknak kialakított helységbe vezetett az utam, ahol egy picit foglalkozhattam a második szenvedélyemmel, a rajzolással. Középiskolás éveim alatt rühelltem ezt a fajta művészeti ágazatot, mostanra viszont az életem részévé vált. Többnyire tájképeket és állatokat szoktam megeleveníteni a papíron vagy a vásznon, emberábrázolást csak és kizárólag kérésre készítek.
A külvilágot kizáró hangmagasságon szóló zene és a félkésszé vált rajz miatt későn vettem észre, hogy valaki engem néz. Sűrűn pislogva emeltem fejemet az ajtó irányába. A világbajnok bágyadt mosollyal az arcán, az ajtókeretnek nekidőlve mért végig tetőtől talpig.
- Mit szeretnél? - vettem ki a fülemből a headset bal felét s letettem az ölemből a mappát. Hangom rekedtesen csengett, mivel közel egy órán át egy kukkot sem szóltam senkihez sem. Lewis le is hőkölt egy pillanatra. Megköszörültem a torkom. - Hm?
- Csak néztelek - rántotta meg a vállát, én pedig megforgattam a szemem és folytattam a rajzot. A világbajnok nem adta fel; mellém kuporodott és úgy figyelte mozdulataimat. Rettentően idegesített. Összepréselt szájjal felvázoltam az oroszlánkölyök körvonalait, majd idegesen fújtatva a férfi felé fordultam. - Hagyd ezt abba!
- Nem tudom, miről beszélsz... - rázta meg ártatlanul a fejét, amitől még idegesebb lettem. Ahogy a vállára akartam csapni, elkapta a kezem és belepuszilt a tenyerembe. Úgy rántottam ki magam a keze közül, mintha parázsba nyúltam volna. Szívből jövően felnevetett. - Ne ijedj meg, Lou! Ez egy ártatlan puszi volt.
- Az ittléted alatt ez már vagy a harmadik ilyen puszi volt - róttam fel neki, de ügyet sem vetett rá. Helyette inkább a hajamat piszkálta, rosszabb esetben pedig mindenáron meg akart csókolni. - Befejeznéd? Ha nem vetted volna észre, én kifejezetten falra mászom tőled! Nem vagyok a rajongód, se az egyik lotyód, akivel így játszhatsz.
- Óvatosan dobálózz ilyen szavakkal - az arcáról egyszerűen képtelenség volt levakarni a mosolyt. Felhorkantottam. Pofátlan egy alak. Hihetetlen, hogy az a felfelé görbülő vonal minden egyes alkalommal ott virít a fején, akárhányszor csak meglátom. - Tulajdonképpen miért nem kedvelsz? El tudom viselni egyes emberektől az utálatot, de ilyen gyönyörű lányoktól sajnos nem igazán.
- Éppen ezért nem kedvellek - mondtam, miközben arrébb araszoltam a pilótától. - Benyögöd a szépet meg a jót a nőknek, akik már akkor ledobnák magukról a textilt, amikor csak rájuk nézel. Hát haver, közlöm veled, hogy engem teljesen hidegen hagy a próbálkozásod.
A szűzies pislogáson kívül nem kaptam más reakciót kifakadásomra. Lemondóan megráztam a fejem, majd a cuccaimat felnyalábolva az öltözőbe robogtam. Reménykedtem abban, hogy legalább ott nyugtom lesz. Óriásit tévedtem. Imádott húgom az ajtót feltépve vágódott le mellém.
- Segítened kell - szusszantott egyet, miközben a földre dobta a sporttáskáját. Felvont szemöldökkel raktam félre a mappát és a telefon-fülhallgató párost. - A srácokkal már órák óta próbálkozunk egy új koreográfia összerakásával, de sehogy sem megy. Hétvégén itt a táncpárbaj elődöntője, mi pedig sehol sem tartunk.
- Szerencséd, hogy most éppen ráérek - mosolyogtam. Nem ez az első alkalom, hogy segítek Naya-nak a táncban. Évekkel ezelőtt jómagam is részt vettem néhány táncpárbajon. Volt, amelyiket elsöprő fölénnyel megnyertük a csapatommal és sajnos olyan is adódott, amikor súlyos vereséget szenvedtünk. - A zenét azért remélem, sikerült kiválasztani.
- A látogatószobában megmutatom - ragadta meg a kezem, majd valósággal odahúzott az említett helységbe. Lewis még mindig ott üldögélt a padlón, ujjaival fürgén gépelt valamit. Amikor észrevette, hogy nincs egyedül, kíváncsian felemelte a fejét s zsebre rakta a telefonját. Tekintetünk azonnal összekapcsolódott. Nayara vállamba bokszolása lendített vissza a jelenbe. Felszisszenve rá pillantottam a tőlem 3 évvel fiatalabb lányra. - Azt mondtad, ki nem állhatod.
- Így is van - suttogtam és elvettem a testvéremtől a mobilját. A szoba felső sarkaiban helyett kapott hangfalak tökéletesen a segítségünkre voltak. Miután csatlakoztattam a telefont a lejátszóhoz, Naya elindította a kiválasztott dalt. A világbajnoknak esze ágában sem volt magunkra hagyni minket. Sőt. Várakozóan méregetett hol engem, hol a húgom. Frusztráltan odatrappoltam hozzá. - Legalább egy órára hagyj békén, jó?
- Miért? Talán zavar a jelenlétem? - magasodott fölém. Megforgattam a szemem, a mai napon már kitudja, hanyadszorra. Jóízűen felnevetett. - Oké. Egy órára megszabadulsz tőlem. Hátha az ikrek örülnek majd a társaságomnak.
- Biztosan - bólogattam, mire fülig érő szájjal intett egyet Nayara-nak, én pedig egy kacsintást kaptam. Hatalmas sóhaj szökött ki a számon, amikor a világbajnok végre elhagyta a látogatószobát. Hajamba túrva újraindítottam a zenét. - Igyekeznünk kell. Amilyen balszerencsém van, úgyis visszajön az ígértnél előbb és széttépi az idegeim.

00.

Sziasztok!

Az első szabadedzést nem kihagyva, izgatottan publikálom sokadik blogom első vagyis nulladik részét :) Már most megkedveltem a történetet, pedig még az elején tartok az írásban :) Remélem, nektek is tetszeni fog :) További szép napot és hétvégét kívánok! :) Pusszpáá evribádii,

Macy

Egyáltalán nem furcsálltam az alapítvány kertjét ellepő fotósokat. Az utóbbi időben egyre több híresség látogatott el hozzánk, hogy örökbe fogadhasson egy vadmacskát. Mindezt egy seregnyi paparazzi kísérte figyelemmel. 

A forgatagban azonban nem számítottam arra, hogy a kolléganőim egy emberként őrülnek majd meg. 

- Elárulnátok, mitől vagytok ennyire feldobva? - vettem magamhoz az aznapi ebédemet s felültem az asztalra. Tori elkerekedett szemekkel és tátott szájjal meredt rám. - Mi az?

- Te nem tudtad? Lewis Hamilton itt van és éppen Ma-Tzu kapta meg néhány percre játszótársnak - nézett el a vállam fölött. Unottan elhúztam a számat. Kicsi korom óta figyelemmel kísértem a Forma-1-s közvetítéseket, ám amikor ez a bájgúnár 2007-ben csatlakozott a mezőnyhöz, elment a kedvem a sportágtól. A hírekről nem szoktam lemaradni, de futamokat nem nézek. Megteszi helyettem a családom többi tagja. - Nem tudom, mit esztek annyira rajta. Csak egy tetovált, nagyképű seggfej, akit csak a hírnév érdekel. Ha nem az ő malmára hajtják a vizet, megsértődik, mint egy kislány. Az érett és felnőtt gondolkodás mintaképe. 

- Hallod egyáltalán, miket beszélsz? - kelt a pilóta védelmére Maria, aki Tori ikertestvére volt. A gyűrűsujján lévő szívecske tetoválás különböztette meg Vic-től. - Ez a nagyképű seggfej 3 világbajnoki címet zsebelt be, kettőt az egymást követő években. Ki lenne erre képes rajta kívül, hm?

- Vettel-nek sikerült a Red Bull-nál. Négyszeres világbajnok - kortyoltam bele a vizembe, aztán a fejemet csóválva otthagytam a lányokat. Futva kipillantottam az üvegajtón; Lewis nevetve térdelt le a fűre, miközben Ma-Tzu elkapta egy ölelésre a férfit. Ellenszenvem félretéve elmosolyodtam a látványon. Tori fülig érő vigyorral karolta át a vállam.- Ugye milyen édesek?
- Nem vagyok hajlandó erre a kérdésre válaszolni - ráztam le magamról a lány kezét s elvonultam egy nyugodtabb helységbe. Letelepedtem a földre, hátamat pedig a falnak támasztottam és befejeztem az evést. Éppen, hogy végeztem, az ajtóban megjelent a főnököm és a brit világbajnok. Mindössze egy fotós követte őket. Kínosan ügyelve arra, hogy ne bámuljam feltűnően a pilótát álltam fel a helyemről. Sietősen távozni akartam a közeléből, amikor Eduardo finoman visszarántott. - Lou, kérlek hozd ide az új családtagunkat! Szeretném, ha Lewis is megismerkedne vele.
- Rendben - bólintottam és elindultam az alapítvány azon helysége felé, ahol az újszülött vadmacskákat tartjuk megfigyelésen. A ketrec ajtaján hatalmas betűkkel ordított a nemrég született kis oroszlán neve. Lewis. A csöppség mély álomba szenderülve fúrta fejét a földre leterített pokrócba. Amint elkezdtem simogatni a fejét, álmosan felnézett rám s megnyalta a kezem. Felkuncogtam, majd óvatosan az ölembe vettem. A rövid sétánk alatt karmaival biztonságot keresvén belekapaszkodott a felsőmbe és ásított egy nagyot. - Nemsokára aludhatsz tovább, kicsim.
Eduardo fülig érő mosollyal nézett ránk, akárcsak Hamilton. Főnököm megcirógatta az ölemben nyugvó jószágot. Erőltetett és nagyon halovány mosolyom fájdalmas grimaszba váltott át, amikor az oroszlánkölyök a karomba mélyesztette karmait.
- Lewis, ő lenne a meglepetés. Bemutatom Lewis-t, aki alig egy hete érkezett meg hozzánk - a pilóta arcára meglepett mosoly ült ki. Tekintetét az enyémbe fúrva elmormolt egy köszönöm-t s átvette tőlem az oroszlánbébit. - Nem is tudom, mit mondhatnék. Köszönöm, Eduardo.
- Ne nekem köszönd - hárított azonnal főnököm. A világbajnok felvonta a szemöldökét. - A gondozóink ötlete volt, hogy utánad legyen elnevezve a kis oroszlán.
Hamilton ismét rám szegezte csokoládébarna íriszeit. Zavartan pislogtam párat, majd szólásra nyitottam a számat.
- Nem az én ötletem volt - nyögtem ki, mire Lewis elhúzta a száját. Kínos szituáció volt. Eduardo megpróbálta korrigálni a helyzetet. - Victoria és Maria hatalmas rajongód.
- Ó - a világbajnok rövid reakciójából ítélve arra számított, hogy majd én is a nyakába ugrom és autogramért esedezem. Az ikrek átvették ezt a szerepet tőlem. Észrevehetetlenül a hátunk mögé sunnyogtak, aztán engem arrébb terelve másztak Lewis aurájába.
Lesajnálóan felsóhajtottam, majd nekiláttam az etetésnek és az utána már elmaradhatatlan játéknak. Ma-Tzu kivételével az összes vadmacska igényelte az ölelést vagy a birkózást. Az újszülött részlegen több időt szoktam tölteni, mivel néhány tigris-, leopárd-, illetve oroszlánkölyköt cumisüvegből kell megetetni.
- Megpróbálhatom én is? - kis híján kiejtettem a kezemből az üveget, amikor meghallottam a pilóta hangját. Az utána elnevezett oroszlánbébi éhesen nyöszörgött a karjaiban. Aprót bólintottam s intettem egyet, hogy üljön le mellém. Fogalmam sincs, mi vitt rá arra, hogy kedves legyek vele. Akárhányszor láttam a tv-ben vagy az interneten, mérhetetlen ellenszenv fogott el. Most pedig... Lewis Hamilton és én együtt etetünk egy kis oroszlánt.