03.

Sziasztok!

A megszokotthoz képest kissé későn, de megérkeztem a folytatással :) Köszönöm az előző részhez érkezett 3 kommentárt - Emily Ross, Adriana Solis és BellaLili, aki a Facebook-n örvendeztetett meg a véleményével ♥ -, az 5 pipát és a 4 feliratkozót ♥! További szép estét és kellemes hétvégét kívánok :)! Pusszpáá evribádii,

Macy

Valósággal szívecskéket láttam az ikrek szemében, ahogyan köztem és a pilóta között cikázott tekintetük. Megráztam a fejem. Lassan kezdtem begolyózni a világbajnoktól.
- Csak ne lennél ennyire makacs. Ezt az egy tulajdonságod nagyon, de nagyon nem szeretem - motyogta Maria, miközben Achilles hasát vakarta. Kifejezetten igényelte, hogy ne csak játsszunk vele, hanem simogassuk vagy vakarjuk meg itt-ott. Szokásához híven, Lewis lazán leheveredett mellém s felém nyújtotta a tálat. Várakozóan méregette arcom, majd egy idő után gúnyosan megszólalt. - Nem mérgeztem meg a gyümölcsöket.
- Mindjárt gondoltam - kaparintottam meg egy almát. Reggel óta mindössze egy üveg ásványvíz volt, amit magamhoz vettem táplálék gyanánt. Gyomrom örömtáncot járt, ahogy elpusztítottam a piros, néhol sárgás gyümölcsöt. Következő áldozatom a közepes kockákra vágott ananász volt, amit pár nagyobbacska eper követett. Tori rosszallóan megcsóválta a fejét. Tudtam, mi fog következni. - Fogadok, hogy megint nem ebédeltél.
- Naya-nak segítettem egy koreográfia összeállításában - vettem elő a telefonom, aztán megkerestem a videót és a fűre letéve elindítottam. A lányok és az eddig engem stírölő Hamilton egy emberként meredt a mobil képernyőjére. Szabad combomon halkan ütöttem a dallamot s dudorásztam. Mindig ezt szoktam csinálni, ha az ikreknek vagy Eddie-nek megmutatom az alapítványnál összeütött koreókat. Tori elismerően füttyentett egyet, amikor elsötétült a telefon kijelzője. Nevetve zsebre csúszottam a készüléket. A hangulat azonban nem volt jó kedélyű. Sőt. - Teljesen megfeledkeztem az evésről. Egészen idáig nem is voltam éhes.
- Hallottuk már ezt, nem is egyszer. A végén infúzióra lettél kötve, mert legyengült a szervezeted - horkantott egyet Maria, miután emlékeztetett a körülbelül egy hónapja történtekre. Elhúztam a számat. Nem volt kellemes érzés. Egy napig feküdtem kórházban, hogy valamelyest rendbe hozzanak. Azóta sikerült nem rosszul lennem. - Értem én, hogy tökéletes alakra vágysz... Ami már megvan, lássuk be. De nem mindegy, milyen áron.
- Mindig is ilyen voltam - rántottam vállat. Nayara apa génjeit, én pedig anyukánkét örököltem. Áldás és átok egyszerre. - Nem beszélhetnénk másról? Kezdem kínosan érezni magam.
- Csevegés helyett inkább egyél - szólalt meg legnagyobb meglepetésünkre Lewis, aki mindeddig csendben ült mellettem s csak visszafogottan, de rendíthetetlenül stírölt. Felvontam a szemöldököm. Válaszát a fülemhez hajolva duruzsolta el. - Nem akarom, hogy a randinkon rosszul legyél.
Abban a pillanatban kitört belőlem a nevetés. Könnyeim megállás nélkül folytak, miközben a hasamat fogtam kacagás közben. Lewis és én... Randi... Jó vicc. Komolyan, mi a fenét gondolt? Azt hitte, hogy majd a nyakába ugrom és kézen fogva szerelmet vallunk egymásnak? Na, jó, talán ilyen gyorsan nem mennének a dolgok. Mégis őrültségnek tartom a felvetést.
- Nehéz felfogású vagy. Megmondtam, hogy nem kedvellek... Amiből az következik, hogy a randiról is lemondhatsz - szusszantottam nagy nehezen, miközben felálltam a fűből. Időközben a rajtam pihenő párduc elvonult a többi vadmacskához, így nem kellett arrébb terelni a lusta jószágot. Halántékomat megmasszírozva az ikrekre pillantottam. - Szólnátok Eduardo-nak, hogy hazamentem? Nem érzem valami jól magam.
- Hazakísérjelek? - ajánlotta fel rögtön Tori, mire megráztam a fejem s elköszöntem tőlük. Ahogy beléptem a látogatószobába, még utánam kiáltott. - Azért a karaoke estre eljössz? Addig biztosan jobban leszel.
- Meglátom - mosolyogtam rá, aztán elvonultam az öltözőbe és összepakolva a cuccaimat hazasétáltam.
A szobámba érve ledobtam magamról a ruháimat, majd elmerültem egy kád, forró vízben. Szemeimet lehunyva relaxáltam békésen, élvezve a házban uralkodó csendet.

Pár órával később...

Kipihenten és valamelyest nyugodtabban aggattam magamra a húgomtól kölcsönkért ékszereket. A nyaklánc és a fülbevaló legalább dobott valamit a szettemen, ami egy egyszerű ingruhából és egy pár, platform magassarkúból állt. Nem igazán szoktam kiöltözni, főleg nem a karaoke estre. Az igazat megvallva, semmi kedvem sem volt menni. Túl sok volt a mai nap számomra, köszönhetően Hamilton-nak.
- Tori mesélte, hogy nem érezted jól magad - huppant le az ágyamra Naya. Elnézve az öltözékét, ő most kihagyja, hogy hülyét csináljon magából. Egy fél számmal nagyobb pizsamában fészkelődött a takarón, miközben visszapakolt a neszesszeres táskámba. Hümmögtem egy sort. - Lewis miatt?
- Az idegeimre ment - sóhajtottam, majd belebújtam a flitteres lábbelibe. Majdnem kitörtem a bokám, ahogy a sarkak belesüppedtek a szőnyegbe. Hiányzott volna egy ficam, tényleg. - Mit megadnának az ikrek, ha értük rajongana így...
Naya kuncogva megrázta a fejét, aztán utolsó simításként befonta a hajam s utamra engedett. A taxi már a ház előtt várt rám. Vettem egy mély levegőt és elmormolva egy köszönést beültem a sofőr mögé.
Fél óra múlva megérkeztem a törzshellyé vált bárhoz. Amint beléptem a helységbe, tekintetem végigfuttattam a tömegen. Halovány mosolyom azonnal az arcomra fagyott, amikor megpillantottam Lewis-t a karaokegépnél.