2016. november 20.

06.

Sziasztok!
Volt némi ihletem, így sikerült megírnom a folytatást 😀 Hamarosan végéhez ér a történet - akárcsak a szezon 😢 -, ezért nem is szeretném sokáig húzni 😊 Nagyon szépen köszönöm a 2 kommentárt - Alissa és BezTina 💖 - és a 8 pipát 💋💓! Igyekszem a folytatással 😏 Már alig várom, hogy elkezdhessem az új történetet, melynek szorgosan gondolkodom a fülszövegén 😁 Bevallom, az a téma igencsak messze áll tőlem, ugyanis sík idióta vagyok a mérnöki dolgokhoz, de igyekszem utánanézni és meg is érteni 😅 Ám mivel ez is egy fikció lesz, inkább a saját agyszüleményeimre fogok koncentrálni 😊 Eleget fecsegtem... Szép hetet és jó olvasást kívánok 😍! Pusszpáá evribádii,
Macy

A csengő hangjára riadtam fel hajnalban. Alig kelt fel a nap, de máris zaklatnak - gondoltam, miközben magamra kaptam egy köntöst s leslattyogtam ajtót nyitni. Meglepett mosoly kúszott arcomra, amikor megláttam Lewis-t. Egyik kezében egy sporttáska pihent, míg másikkal egy félig megüresedett ásványvizes palackot szorongatott. Pólója izzadtan tapadt felsőtestére, melegítője térdeinél zöldes volt. Arrébb araszoltam az ajtóból, hogy a pilóta be tudjon jönni.
- Ne haragudj a korai zavarásért, de nem volt kedvem visszamenni a szállodába - magyarázkodott, közben pedig lerakta a táskáját a földre. Ásítottam egy nagyot és beletúrtam a hajamba. - Semmi baj, nemsokára úgyis felkeltem volna. Látom, megvolt a reggeli futás.
- Igen, már rám fért. Le kellett dolgoznom az elmúlt napokat - mondta halovány mosollyal az arcán, majd zavartan az alsó ajkába harapott. - Nagy probléma lenne, ha nálatok zuhanyoznék? Hoztam törülközőt meg váltóruhát...
Először azt hittem, hogy csak rosszul hallok. Miután feldolgoztam szavait, zavartan bólintottam egyet és felkísértem a vendégszobához tartozó fürdőbe. Hálája jeléül egy puszit nyomott a szám sarkába, amitől lángolni kezdett az arcom. Mire észbe kaptam, a világbajnok egy szál semmiben feszített, szerencsére háttal. Egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni, ahogy szemügyre vettem tetoválását. Nem semmi.
- Készítek reggelit - szólaltam meg, amint összeszedtem magam. Lewis aprót biccentett s eltűnt a zuhanykabinban. Megsemmisülve hagytam el az emeletet. Ilyen csak a mesékben van. Esetleg valaki viccelődös kedvében volt odafent. A konyhából hangok szűrődtek ki; a húgom és a rádióban éppen szóló dal csodás együttese töltötte be a teret. Fejemet rázva lejjebb halkítottam a készüléket. Naya elhúzta a száját. - Nem is volt annyira hangos.
- Neked is jó reggelt! - engedtem el fülem mellett csalódott megjegyzését, miközben nekiláttam a reggeli elkészítésének. Fogalmam sem volt arról, hogy a pilóta mit ehet és mit nem, így csak tükörtojás csináltam, amihez pirítottam egy kevés szalonnát s facsartam narancslevet. A dupla adag láttán Nayara szemöldöke az egekbe kúszott. - Vendéged van?
- Nem. Terhes vagyok - mondtam fapofával, mindenféle érzelem nélkül. Testvérem arcára azonnal kiült a döbbenet, ajkai elnyíltak. Pár percig így meredtünk a másikra, végül elnevettem magam. - Csak vicceltem. Igen, vendégünk van.
- Az övé a sporttáska? - bökött fejével a nappali irányába, én pedig sűrűn bólogatva az említett kiegészítőhöz siettem. A világbajnok csak a törülközőjét vitte fel a fürdőbe, a váltásruhája a táskában maradt. Szem forgatva felrobogtam Lewis cuccával a vendégszobába. A címvédő éppen akkor lépett ki a fürdőből, vizes hajjal és felsőtesttel. Akaratlanul is végigsiklott rajta a tekintetem; törülközője lazán tekeredett csípője körül. Rekedtes nevetése zökkentett vissza a valóságba. Arcom ismételten égett. - Valami baj van?
- Nem, nincs. Minden a legnagyobb rendben - léptem oda hozzá, majd leraktam a táskát a földre s egy hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam a pilótát. Mindketten felnyögtünk; karjait körém fonva húzott magához még közelebb. Halvány lila dunsztom nem volt arról, mit is csinálok. Csak sodródtam az árral. Óvatosan belemélyesztettem ujjaimat a bicepszébe, melynek köszönhetően belemorgott a számba. - Még egy csók és sátrazni fogunk.
Elkerekedett szemekkel húzódtam távolabb a férfitól, aki pimasz vigyort varázsolt arcára. Fújtatva a mellkasára csaptam, aztán magára hagytam, hogy nyugodtan felöltözhessen. Jómagam is hasonlóan tettem. Egy gyors zuhanyt követően előhalásztam egy pólót, egy kockás inget és egy farmernadrágot. Miután kifésültem a hajam, kiléptem a folyosóra. Lewis fülig érő szájjal kacsintott egyet, amit kuncogva fogadtam.
- Éhen halok - jegyezte meg, amikor beléptünk a konyhába. Naya egy cetlire firkantott üzenettel jelezte, hogy halaszthatatlan dolga akadt iskola előtt, ezért hagyott magamra... Pontosabban a világbajnokkal. A még langyos reggelit eltüntetve elegyedtünk beszélgetésbe, amit az alapítványhoz vezető úton sem hagytunk abba.

Pár órával később...

Mielőtt felszállt volna a magánrepülőgépre, a címvédő meghívott ebédelni a kedvenc éttermembe. Sokan felismerték, néhányan aláírást és fényképet is kértek tőle, de általánosságba véve tiszteletben tartották a rajongók, hogy Lewis koránt sem ilyesmire - fénykép készítés és autogramosztogatás - szeretné fecsérelni az idejét.
Noha tegnap óta kedveltem meg igazán, egy idő után kezdett hiányozni. Ebéd közben a lelkemre kötötte, hogy amint landol a gépe Magyarországon, felhív. Vegyes érzéseim támadtak ezzel kapcsolatban. Nem köteles a hívásra, hiszen nem vagyok a barátnője... Sőt, a kapcsolatunk is még csak igen kezdetleges fázisban döcög... Mégis jólesne, ha hallanám a hangját. Ah, zavaros az egész! A gondolataim úgy össze vannak kuszálódva, mint egy gombolyag.

Jókedvem némi szomorúsággal keveredett, amikor megérkeztem Budapestre. Szerettem volna több időt tölteni Lou-val, de sajnos nem tehettem. A sajtónapon kötelessége minden pilótának részt vennie, az új szabályok értelmében pedig az úgynevezett vörös szőnyegen is mutatkoznia kell. Félreértés ne essék, a rajongóim éltetnek, ösztökélnek arra, hogy még jobb legyek, ám egy idő után kissé fárasztó az állandó utazgatás egyik versenyről a másikra. A csütörtöki sajtótájékoztatótól kifejezetten falra mászom, mert ugyanazokra a kérdésekre kell válaszolgatni minden évben, csak a szavak sorrendjén változtatnak.
Miután elfoglaltam a szállodában a lakosztályt, felvettem egy szponzorokkal és a csapat nevével ellátott, fehér pólót, illetve a kedvenc nyakláncaimat. Telefonomat és a beléptetőmet magamhoz véve lesiettem a rám váró motorhoz s mielőtt elindultam volna a pályára, felhívtam Louise-t.
- Mondd, hogy hiányoztam! - ültem fel a csodajárgányra, majd napszemüvegemet az arcomba csúsztatva vártam a lány válaszát. - Mi történne akkor, ha azt mondanám, hogy nem?
- Nagyon megsértődnék és egész hétvégén rossz kedvem lenne, ami kihatna a teljesítményemre is - pöccintettem be a motort, ami hangosan felbőgött alattam. Lou azonnal kiszűrte a város zajából. - Ugye csak rosszul hallottam? Motorozol?
- Néha. Bár, elég szokatlan lesz végigmasírozni a városon, de valahol el kell kezdeni az újdonságokat - mondtam, miközben ránéztem a telefon kijelzőjére. Elhúztam a számat. - Ne haragudj, de le kell tennem. Interjúm lesz a Hungaroringen és a vezetőség elevenen megesz, ha nem leszek ott időben.
- Rendben, menj csak. Sok sikert! - amint elköszöntünk egymástól, elindultam a Ringre.
A fotósok azonnal lecsaptak rám, mikor begördültem a pályára. Akaratlanul is mosolyra húzódott a szám. Hagytam, hogy készítsenek néhány képet, aztán mentem tovább a motorhome-hoz. A csapatszállás előtt már várakozott a magyar tévécsatorna stábja. Kezdjünk neki a munkának!

4 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Szia, Alissa!

      Nagyon örülök, hogy tetszett :) Igyekszem :) Köszönöm, hogy írtál ♥!

      Love Ya,
      Mace

      Törlés
  2. Najo megolsz*______*
    Nagyon fasza resz lett❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Em ♥!

      Nem állt szándékomban ölni :D
      Köszönöm ♥! Igyekszem :)

      Love Ya,
      Mace

      Törlés