2017. október 15.

2. - 01.

Semmit sem aludtam az éjjel. Egyetlen egy másodpercet se. A színházban történtek egyszerűen nem hagytak nyugodni. Forgolódtam, elégedetlenül sóhajtoztam s többször lerúgtam magamról a takarót.
Megelégelve a nem alvást nyúltam a laptopért, majd bepötyögtem a férfi nevét. Utána kellett, hogy nézzek, ki miatt nem tudtam kipihenni magam. Kész agyrém.
Különböző cikkek és képek jöttek velem szembe. Ó, te jó ég! Miért érdekel engem ennyire? A legtöbb kép régebben készülhetett, legalábbis a haj- és öltözködési stílusából erre következtettem. A nyilatkozataiból egy igazán karakán, harcias, az igazáért küzdő, az életet nagykanállal habzsoló s mégis szeretni való fickót szűrtem le. Az utolsó jelzőt fogalmam sincs, miért ragasztottam rá. Nem is ismerem a férfit.
Az ébresztőóra zökkentett ki az oldalak böngészéséből. Miután rendeztem kósza gondolataimat, elfoglaltam a fürdőszobát. A langyos, már-már hideg zuhany alaposan kirángatott az álmatagságból. Alig akartam kilépni a kabinból, annyira élveztem a frissítő fürdőt. Mindig elfeledkezem a takarékosságról. Borzalmas vagyok.
Már gyerekkoromban szokásom volt, hogy lefekvés előtt kikészítettem a másnapi szerelésem. Ez tegnap este sem maradt el. Amint felöltöztem, készítettem egy gyors s mégis laktató reggelit. Az erkélyre második napja nem voltam hajlandó kilépni - nyaranta, illetve tavasszal és kora ősszel szokásom volt ott reggelizni -, mert egy népes darázscsalád telepedett a korlát s fal közötti sarokba. A munkám miatt egyszerűen nem volt időm rovarirtót hívni, hogy tüntesse el ezeket a kis rémeket a lakástól. Ideje lenni pedig, ugyanis könnyen átfúrhatják magukat a legapróbb réseken és bejuthatnak a szobákba.
A reggeli elfogyasztását követően fogat mostam, kisminkeltem magam, aztán felkaptam a táskámat és elindultam a szerkesztőségbe.

*

Az ebédszünet környékére a szemeim ki akartak ugrani a helyükről, a gyomrom pedig megállás nélkül korgott. A premier bulin készült képek retusálását Natalia és én vállaltuk, ám legjobb barátnőm néhány fotó után feladta s inkább a cikk megírásán dolgozott. 
- Lányok, 10 perc múlva értekezlet az irodámban! Ne késsetek! - suhant el a hátunk mögött a főnökünk, mi pedig egy emberként sóhajtottunk egy nagyot. Kíváncsi vagyok, mi lehet olyan eget rengetően fontos. Nati megcsóválta a fejét. - Egy újabb eltolódott ebéd.
- Biztos vagyok benne, hogy egy kis semmiség miatt lesz összecsődítve a csapat. Habár, Linda ritkán szokott ilyen izgatott lenni - álltam fel az asztalomtól, majd nyújtóztam egy nagyot. Telefonom s némi aprót a zsebembe csúsztatva indultam a nasi automata felé. Natalia a jegyzeteit a hóna alá csapva követett. Miután megkaparintottam egy csomag, bacon ízesítésű, tésztabundás mogyorót a rágcsálni valóval teli gépből, kíváncsian fordultam a mögöttem álldogáló lányhoz. - Kérsz valamit enni?
- Nem, köszi. A meeting után elugrok egy kis kínaiért, nem akarom előtte teleenni magam ilyen vackokkal - nézett fel a telefonjából, én pedig megértően bólintottam egyet és egy üveg ásványvizet is hozzácsaptam gyér ebédemhez. - Menjünk, mert leharapják a fejünket, ha elkésünk!
Linda irodájában már gyülekeztek a többiek. Amikor észrevett, a főnökasszony széles mosolyra húzta ajkait. Értetlenül viszonoztam; nem tudtam mire vélni kedvességét, hiszen mindig komoly s egyetlen egy érzelmet sem lehet az arcáról leolvasni. Miután megtelt a kicsiny kis helység, a szerkesztőség vezetője felállt a helyéről és megköszörülte a torkát.
- Örülök, hogy mindenki pontosan idetalált - kezdte monológját, végignézve a társaságon. Néhányan lehajtották a fejüket, mások viszont büszkén elvigyorodtak. - Az elmúlt napokban sok-sok, az újság és az olvasók számára érdekes eseményen vehettünk részt. Az egyik ilyen a tegnap este megrendezett premier volt az Operettszínházban. Lapunkat Inez és Natalia képviselte, akik teljes erőbedobással, kellő szorgalommal végezték munkájukat.
Nati alsó ajkába harapva megcsóválta a fejét. Nem értett egyet Lindával, ahogyan én sem. Míg legjobb barátnőm a svédasztal kínálatával volt elfoglalva, addig én tettem a dolgomat s fotóztam. Mielőtt főnökünk folytatta volna a dicséretosztást, Natalia szót kért.
- Köszönjük a kedves szavakat, ám engem egyáltalán nem illetnek. Egész este Inez dolgozott - vallott színt a lány, mire Linda felvonta a szemöldökét. Egyre több érzelmet vélek felfedezni az arcán. - Csakugyan? Ez esetben, Polner kisasszony fogja beutazni a világot a Formula-1 fotós stábjának tagjaként!
A kollégák szemei azonnal rám szegeződtek. Sokkolta őket a bejelentés, akárcsak engem. Meglepetten vettem át Lindától a tájékoztatót, a versenynaptárat és a beléptetőmet, majd megköszöntem a lehetőséget.
- A mai nap folyamán már munkába kell állnod a Hungaroringen - emelte rám tekintetét Nati, miután átnézte a tájékoztatót az irodánkban. Elhúztam a számat. - Sajnálom, hogy te nem jöhetsz velem.
- Ne parázz, a nézőtéren még van hely - mosolyodott el, bár ez a felfelé görbülő vonal nem volt túl őszinte. Bűntudatot éreztem, holott nem én szóltam el magam a tegnap estéről. - Na, lépek a kajáldába. Neked is hozzak valamit?
- Egy jó nagy adag szezámmagos csirkét szívesen ennék - vettem elő a pénztárcám, de Natalia nem fogadta el a pénzt. Felvontam a szemöldököm, legjobb barátnőm pedig csak legyintett egyet. - Rengetegszer fizettél már helyettem, Ini. Most eljött az én időm.
- Nem vitatkozom veled - hagytam rá; úgyis kiharcolja, hogy neki legyen igaza.

*

220 Felett [Musical verzió]
A hatalmas dugó miatt másfél órás késéssel értem a fotósnak kiírt sajtótájékoztatóra. Mindnyájan megértőek voltak; a pályára egyszerűen lehetetlen ilyenkor tiszta körülmények - torlódásmentesen - között kijönni.
Miután bemutatkoztam ideiglenes kollégáimnak, pár mondatban összefoglalták, milyen elvárásoknak kell a hétvége során megfelelni. Az első és legfontosabb a kiosztott mellény viselete, illetve annak a pályaszakasznak, paddock résznek nem elhagyása, ahová beosztottak. Mindezt papírra vetve is kézhez kaptam, így biztosan nem felejtem el. Minden angolul volt lejegyezve; egy időre biztosan mellőznöm kell a magyart.
- A szabadedzések előtt hagyomány bejárni a pályát. Valaki ezt futva, biciklivel, esetleg gyalog teszi meg - avatott be az egyik fotóriporter, aki már régóta tagja volt a száguldó cirkusznak. Aprót bólintva követtem a célegyeneshez. - A pálya 4 kilométer hosszú, szerintem nem megterhelő, így elsőre.
- Megbirkózom vele - húztam a fejemre a sapkám, aztán csatlakoztunk a többiekhez. Csak úgy ittam a látványt, ami kanyarról kanyarra elém tárult. A zöldövezet gyerekorom óta a gyengém volt. - Ez elképesztő!
- Látom, számodra itt minden új. Nincs ezzel baj, kell néha egy kis vérfrissítés a csapatba - mosolygott a fotós, én pedig elpirulva lehajtottam a fejem. - Örülök, hogy így látod. A versenyhétvégék közötti időben kénytelen leszek tanulni a pályákról és a pilótákról, mert teljesen kimaradt az életemből a motorsport. A szerkesztőségben vezető téma, de nem én szoktam dolgozni rajta.
- Ez ma megváltozott - mondta, miközben intett egyet a mellette elhaladó biciklisnek. Nem tudom, melyik kanyarban járhattunk, amikor észrevettem a Mercedes csapattagjait s a két pilótát. A gyomrom görcsbe rándult, az arcom pedig elvörösödött. A velem ballagó kolléga azonnal észrevette, hogy valami nem stimmel velem. - Mi a baj?
- Semmi... Csak a melegtől kissé megfájdult a fejem - magyaráztam. Ahogy elhaladtunk a tegnap látott versenyzők mellett, tekintetem akaratlanul is egybefonódott Lewis mélybarna íriszeivel. Meglepett volt, akárcsak én.
Nem hittem volna, hogy újra találkozni fogok vele. Az sem fordult meg a fejemben, hogy ekkora munkával fognak egyszer megbízni. Még most se fogtam fel igazán; egy darabig nem is fogom, magamat ismerve.

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ennyit kellett várni a folytatásra, de alaposan összecsaptak felettem a hullámok😌 Nem sikerült iskolába mennem, így munkát keresek, ami egy szál érettségivel és nulla tapasztalattal igencsak nehéz😔 De, nem adom fel... Ahogy az írást sem😊 Folyamatosan kattog az agyam, a nap 24 órájában ötletelek😀 Köszönöm az bevezetőhöz érkezett 2 kommentárt Lilinek és Vivian Leite-nek, illetve BellaLili és soradahl véleményét💘 Örülök, hogy már most tetszik a sztori😊 Remélem, ez a kis szösszenet is elnyeri majd tetszéseteket😊 Szép hetet kívánok😍! Pusszpáá evribádii,
Macy

4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon jól sikerült a rész, gratulálok!
    Petra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Petra!

      Köszönöm a kedves szavakat :)!

      Love Ya,
      Mace

      Törlés
  2. Szia Macy!

    Pár nap késéssel, de azért sikeresen megérkeztem a folytatáshoz. Annyira jó volt. Nagyon tetszett. Egyben volt az egész. Az álmatlanság, a munka és a Ring.
    Az is tetszett, hogy nem úgy ábrázolod a főhősünket, mint aki egyből tökéletes és mindent tud, hanem egy fiatal nőként, aki él az új lehetőséggel és igyekszik tanulni a helyzetekből, a körülötte lévő emberektől. Ez egy szuper kezdése a sztorinak.
    Sajnálom, hogy nem úgy jöttek össze a dolgaid, ahogy szeretted volna. Drukkolok a munkakereséshez. Nem olyan szörnyű ez a helyzet, biztosan lesz jobb is.
    Kíváncsi vagyok a folytatásra! Csak így tovább! :)

    Puszillak,
    Vivian

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Vivian!

      Dehogy késtél :) Akkor olvasol és fogalmazol véleményt, amikor időd engedi :)
      Nagyon szépen köszönöm a dicsérő szavakat ♥! Igyekeztem :)
      Megpróbáltam egy teljesen átlagos, 21. századi, törekvő nőt bemutatni... Ez úgy tűnik, sikerült is :) Inez számára még igencsak új az F1 világa, de azért vagyok, hogy segítsek a megismerésében :)
      Majdcsak sikerül összekapnom magam :3 Köszönöm a drukkot ♥ Reméljük a legjobbakat :)
      Igyekszem, és még egyszer köszönöm a támogatásod ♥!

      Love Ya,
      Mace

      Törlés