Epilógus

2017. április 15. | Bahreini versenyhétvége 

Hallgatnom kellett volna Lewis-ra, amikor azt mondta, hogy megterhelő lesz az arab szigetországba utazás. Ugyan az időmérő és a futam naplementébe csúszik, a levegő meglehetősen forró és párás. Rövid ujjú ruhában is fojtogató volt.
A Mercedes garázsában ülve valamelyest elviselhető volt a tomboló hőség; az autók fékjeit szárazjéggel hűtötték a megfelelő hőmérsékletre. Jómagam is egy igencsak fagyos ásványvizet szorongattam, leginkább kínomban. A pocakomban lakó hercegnő félpercenként olyan rúgásokkal hívta fel magára a figyelmem, hogy kis híján lefordultam a székről. Mindenórás kismamaként merész húzás volt egy ilyen utat bevállalni, de mindig is szerettem a kihívásokat.
A csapattagok sürögtek-forogtak a kocsik körül, én pedig már alig vártam, hogy elkezdődjön az időmérő edzés. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság, milyen is lehet egy mesterséges fénnyel megvilágított pályán a verseny.
Mielőtt beült volna az autóba, Lewis odajött hozzám s egy puszit lehelt a szám sarkába. Fülig vörösödve elsuttogtam egy Sok siker!-t, aztán felvette a tűzálló maszkot és a sisakot. Szemeiben elszántság csillogott, amikor rám mosolygott. A zsigereimben éreztem, hogy megszerzi az első rajtkockát.
A kvalifikáció első és második felében úgy is tűnt, meglesz a pole pozíció, ám az utolsó részében a csapat új tagja, Valtteri Bottas 23 ezreddel megverte a háromszoros világbajnokot. A garázs egy emberként ünnepelt, hiszen idén először állhat majd fel a Mercedes az első két rajtkockára. Valtteri, a tőle megszokott higgadtsággal, de mégis boldogan mondott köszönetet a csapatnak, hiszen életében először indulhat a pole-ból.
Miután elkészültek az interjúk, a képek és a hivatalos sajtótájékoztató is lezajlott, visszamentünk a szállodába. Lewis eltűnt a fürdőben, én pedig tárcsáztam a szobaszervizt. Ebéd óta egy falatot sem ettem, ennek köszönhetően a kis pocaklakó valósággal járatott rugdosott a hasfalamba. Negyed óra és jó néhány erősebb rúgást követően, a pilóta ölében ülve fogyasztottam el a vacsorát.
- Biztos lányunk lesz? A rúgásai akár egy kisfiúnak - támasztotta meg állát a vállamon, miközben a hasamra simította kezeit. - Ezer százalék. Az orvos alaposan megnézte az ultrahangképet, hátha megtréfált minket a kicsi. Rózsaszínben fog úszni az egyik vendégszoba.
- Már alig várom - érintette ajkait a fülem mögötti érzékeny részhez, amitől jóleső borzongás futott végig rajtam. Mosolyom hamar az arcomra fagyott; kibírhatatlan fájdalomsorozat ért utol, amihez a magzatvíz elfolyása is csatlakozott. Tekintetem kétségbeesetten fonódott össze Lewis elhomályosodott íriszeivel. - Kezdődik!

*

Egész éjszaka vajúdtam; rettenetesen fáradt voltam, akárcsak a pilóta. Hiába mondtam neki, hogy nyugodtan menjen vissza a lakosztályba és pihenje ki magát a futamra, hajthatatlan volt. Mindenáron apás szülést akart, köldökzsinór elvágással és fürdetéssel egybekötve. A szülésznő folyamatosan figyelte, milyen gyakoriak a fájások s hogy mekkorára tágult ki a méhszáj. 

Napfelkelténél pörögtek csak fel igazán az események. Kis híján zsibbadásig szorítottam Lewis kezét, miközben nyomtam. Arcomon úgy folytak végig az apró izzadságcseppek, mintha a szakadó esőben feküdtem volna.
- Még egy nyomás és megvagyunk - szólalt meg a nővér, aki végig asszisztált a szülésnél. Furcsálltam, hogy nem a doktornő jelzett, de ő éppen azon volt, hogy ne fulladjon meg a kislányunk a köldökzsinórtól, ami a nyaka köré tekeredett. Miután felsírt, nekem is és az újdonsült apukának is könny szokott a szemébe. - Gratulálok! Mr Hamilton, szeretné elvágni a köldökzsinórt?
- Igen, szeretném - hebegte a férfi, amint megtörölte az arcát. A fürdetést követő percekben nem győztem gyönyörködni a rózsaszín takaróba bugyolált csöppségben. Nem érdekelt, hogy a bőrszíne kreol volt s nem fehér, mint az enyém. Egyszerűen tökéletes volt azokkal a hatalmas, sötétbarna íriszekkel és göndör hajjal, amit az édesapjától örökölt. - Annyira de annyira szeretlek...!
- Szeretném elkészíteni a karszalagot, amihez szükségem van a kicsi lány nevére - simított végig aprócska arcán a nővér, mire összenéztünk a világbajnokkal. Pár pillanatnyi csendet követően megszólalt. - Norma Lillian Hamilton.
- Köszönöm - biccentett mosolyogva a hölgy, én pedig felvontam a szemöldököm. - Marilyn Monroe hatással volt rád?
- Különleges nevet szerettem volna adni annak a nőnek, aki ugyanúgy megdobogtatja a szívem, mint az édesanyja - csókolt meg lassan és szenvedélyesen. Miután elhúzódott, beletúrt a hajába. - Tudom, kissé nyálasan hangzott. Megértem, ha nem tetszik vagy túl giccses... Szólhatok a nővérnek, hogy írja át.
- Ne...! A Norma Lilian tökéletes... Akárcsak a viselője - leheltem egy puszit a kislány arcára. Szempillái valóságos árnyékot vetettek orcájára. Göndör fürtjei kikandikáltak a sapka alól, ahogy az apukájának szoktak. Elvigyorodtam. - Le sem tagadhatod, hogy Norma a te lányod.
- Eszem ágában sincs ilyet tenni - vette a karjaiba az édesdeden alvó babát, aki hatalmasat szusszantott a pilóta homlokcsókját követően.
Könnyeim megállás nélkül gördültek lefelé arcomon. Bele sem mertem volna gondolni abba, hogy egyszer egy autóversenyző gyermekének fogok majd életet adni. Egy olyasvalakinek, akit évekig ki nem állhattam. De, a Sors már csak ilyen. Kifürkészhetetlen, hogyan és milyen személyeket sodor egymás karjaiba.

Sziasztok!

Ezennel vége a Roar első évadának 😄 Igen, jól olvashatjátok 😀 Sajnálom, hogy ilyen rövid lett, de már nem szerettem volna húzni-vonni a sztorit 😉😊 A második évad szereplőit már megtalálhatjátok a Szereplők menüpontban 😉 Nagyon szépen köszönöm a támogatást, amit ezalatt az idő alatt kaptam 😍 Örülök, hogy valaki a történet által szerette meg Lewis-t 😊 Remélem, a következő sztoriban is találkozom új olvasókkal és leendő rajongókkal 😀 Köszönöm az előző részhez érkezett 3 kommentárt - Dius, Lili és Tami 💖 -, illetve BellaLili-nek is az állandó bátorítást 💘! Nem tudom, mikor lesz Prológus, mozgalmas hetem lesz... A jövő hetem is még tele van titokkal... Igyekszem valamikor debütálni a Budapest extrákkal című fikcióval 😁! További szép estét, élvezzétek a nyár utolsó napjait 💗! Pusszpáá evribádii,
Macy